Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
Az időkapszula 255 mi vizitálásának említését köti össze a bencés renddel. Természetszerűleg követi őt a pannonhalmi főapát, Kruesz Krizosztom. Mai szemmel hiányolhatjuk a rendtagok összességének, a közösségnek a csoportképét. Az 1870-es években azonban mások voltak a viszonyok. Egy-részt a horizontális szemléletnél (közösség) a vertikális (hierarchia) domi nánsabb, merevebb és szigorúbb volt,9 másrészt a technikai megvalósítás elé szinte leküzdhetetlen akadályok tornyosultak. Nemcsak a főmonostorban éltek bencések, hanem az egyházmegye plébániáin, sőt idegen egyházmegyékben is szolgáltak. Idetartoztak továbbá a fiókapátságokban (Tihany, Bakonybél, Celldömölk) 10 élők, a rendházak és iskolák tanárai Győrben, Kőszegen, Sopron -ban, Pápán, Komáromban, Esztergomban, a rendi birtokokon élő jószágkor -mányzók (pl. Füss). Többen pedig tartósan a kolostor falain kívül tartózkodtak nevelőként vagy tudósként, akadémiai vagy egyetemi feladatokat látva el. Ő k mind a magyar, azaz a pannonhalmi kongregációhoz tartoztak, ezért sérelmez -hették volna, ha kimaradnak a közös megörökítésből. Ezt még egy gigantikus fotókollázzsal sem lehetett volna megvalósítani, mert nem mindenkiről állt rendelkezésre arckép. Ráadásul a kapszulában egyetlen olyan fotográfia sincs, ami erre az alkalomra készült volna, ezeket úgy válogatták össze Pannonhal mán vagy Győrött. A világi hatalmat az uralkodópár, Ferenc József és Erzsébet királyné jelképezi. A kormányfő (ez idő szerint Szlávy József)11 vagy bármelyik minisztere azonban hiányzik a sorból. A megörökítésre méltók között helyet kapott Deák Ferenc, aki 1873-ban semmiféle közjogi funkciót nem tölt be, viszont a „haza bölcseként” akkoriban a kiegyezés megalkotójaként tisztelték. A fotográfiák hátoldalára valamelyik bencés szerzetes a magyarázat kedvéért latin, illetve magyar feliratokat vezetett, személyes, illetve rendtársai kollektív véleményét tolmácsolva az utókornak. Vegyük sorra a felvételeket. Elsőként az 1001-re datált alapítólevél fotó-ját látjuk, amelyet Skopáll József győri fotográfus özvegye készített. 12 A kar -ton hátoldalán felirat: „Diploma S. Stephani I. Regis Hungariae datum S. Mar - 9 Erre a szemléletbeli változásra Asztrik főapát úr is utalt az újrafogalmazott rendi statú-tumok kapcsán: „Az új statútum megteremti a Magyar Bencés Kongregáció jogi kereteit, egyszersmind az életstílusok pluralizmusának esélyét.” Várszegi (1996), 346. 10 Zalavár csak 1885 után egyesült Pannonhalmával. Az 1802 óta fennálló igényt Ferenc Jó-zsef mint főkegyúr 1885. július 27-én engedélyezte, ám a hivatalos királyi okiratot csak 1888. augusztus 12-én állították ki. Vö. PRT VI/A, 215, 582, illetve PRT VII, 689–690.11 Szlávy József (1818–1900) bányamérnök, Deák-párti politikus, 1872–1874 között Magyarország miniszterelnöke, 1894–1896 között a főrendiház elnöke. 12 „Skopáll J. Özvegye Győrött és M.Óvárott.” Skopáll József 1848-ban nyitotta meg Győrben első daguerrotyp-műtermét. Fotográfiai tevékenységét megszakítás nélkül végezte 1869 körüli haláláig, utána a műtermet özvegye, Vilma vitte tovább. Vö. Nagy (1994). Szakács (1997), 141: hiányos adatot közöl, csak 1860-tól van tudomása Skopállról.
