Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
232 Zsidi Vilmos – Osváth Zsolt (exemptio), mentesség (inviolabilitas) – fentebb már tettünk említést (pl.: „...Ju rium omnium et Privilegiorum, quae de lege et consuetudine Doctoribus Collegiatis competunt...”). 23 Ezen jogok értékét, mintegy jelképesen is megerősítette, hogy a jogbiztosító írást nem az olcsóbb és nagy tömegben rendelkezésre álló papírra, hanem ritkább és értékesebb hártyára írták. Ebben a tényben is a már fentebb írt középkori mintakövetés figyelhető meg. A középkori oklevél kiadási rendjének követése tükröződik abban is, hogy a hártya oklevél kibocsátásnak joga is privilégiumnak minősült. Ami – újból csak középkori eredetű, az egyetemeket megillető kiváltság alapján – szo-kásjogként csak a legmagasabb rangú felsőoktatási intézményeket, tehát az egyetemeket illette meg. A nem egyetemi jogállású intézmények – jelen is-mereteink szerint – nem adtak ki képesítő oklevelet, csak végbizonyítványt, illetve bizonyítványt.24 A doktori oklevél kiadásának joga pedig, szintén az első európai egyetemek létrejöttétől egészen jelen korunkig, csak és kizárólag egyetemeket megillető kiváltság. A ma ismert felsőoktatási képesítő és doktori okleveleket vizsgálva megál-lapítható, hogy a hártya (pergamen) nemcsak a 18. században, hanem a 19–20. században is az oklevél szöveghordozó anyaga maradt, annak ellenére, hogy a 19. század második felétől egyre elterjedtebbé vált a papír. Az oklevél külső ismertetőjelei közé tartozik az oklevél alakja is. A magyar felsőoktatási intézmények által kibocsátott képesítő és doktori oklevelek – ismételten középkori mintakövetés – fekvő formátumú (charta non transversa) oklevelek. Ez az oklevél alakforma a felsőoktatási oklevél kiadási gyakorlatban a 18. századot követően is meghatározó maradt, noha ismerünk álló helyzetű, rövid soros (charta transversa) formátumú képesítő okleveleket is. A Pannon-halmán őrzött oklevelek között is találhatók ilyen formátumban íródott dip lomák (összesen két darab.) Közülük keletkezését tekintve a korábbi – 1821. április 26-án – kelt. A dip-loma tartalmi jellegét tekintve előadás tartására feljogosító doktori oklevél (azaz úgynevezett bekebelezett doktori oklevél). Kibocsátója a Pesti Királyi Tudományegyetem Bölcsészeti Kara. Címzettje Bersztyenszky Béla, 25 a szabadművészetek és a bölcselet doktora (artium liberalium et philosophiae doctor) , aki a későbbiekben – 1838 és 1850 között – tihanyi apáti méltóságot vi-23 Idézet Molnár Titusz János teológiai bekebelezett doktori (doctor gremialis) okleveléből. PFKK BK 162.24 A 17–18. századi felekezeti felsőoktatási intézményeknek – hasonlóan a középkori magyarországi egyetemekhez és studium general é khoz – eddig nem került elő semmilyen tanulmányi okirata. Ehhez még lásd a királyi akadémiákról a 4 . lábjegyzet pontban leír takat.25 Bersztyenszky Béla Antal életrajzi összefoglalóját lásd: Névtár (1987), 27 – 28, 78. sz.
