Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
I. Tanulmány
24 Schilde René repet a dualizmus kori katolikus oktatásnak az első hazai zsidó értelmiségi réteg kialakulásában. Kiemeli az 1870-es évek második felének kiemelkedő számarányait a helyi intézményben, illetve utal arra, hogy a dualizmus korá-nak egészében a pápai gimnázium diákjainak harmada, negyede zsidó vallá -sú volt. Ebből kiindulva egyértelműen pozitív, ösztönző szerepet tulajdonít a katolikus iskolahálózatnak abban, hogy „befogadták a zsidó tanulók tömege-it, megalapozva ezáltal, hogy a következő évtizedekben jelentős súllyal lehe -tett jelen a hazai közéletben a második-harmadik s a többi, egyre szélesedő zsidó értelmiségi réteg.”61 A statisztikai adatokra hivatkozva úgy értékelte, hogy a bencések által működtetett oktatási intézmény a dualizmus korszaká-ban fontos szerepet töltött be a pápai izraelita fiúk oktatásában-nevelésében, „a magasabb művelődés felé való útrabocsátásuk terén”.62 Az ortodox–neológ vita Pápán A 18. század vége óta az asszimiláció kérdésében egyre erősebb vita bontako-zott ki a magyarországi izraelita hitközségek között, illetve egyes hitközsé -geken belül, a 19. század első felében pedig ez a konfliktus még inkább foko -zódott, egészen a kiegyezés utáni szakadásig. Az ortodox és neológ irányzat közötti magyarországi vita szakadásig való eljutása egyedülálló más orszá-gok zsidó közösségeihez viszonyítva, csak Magyarországon jöttek létre ön -álló ortodox, illetve neológ hitközségek. A neológok által képviselt nyelvi, kulturális, életmódbeli asszimiláció szükségességét a 19. század elején csak a zsidók egy szűk rétege vallotta, a reformkorban kezdett kiszélesedni az ezen irányzatot követők tábora. Azonban az első világháború kezdetéig ez az irányzat mindvégig kisebbségben maradt a magyarországi zsidóságon belül, csupán néhány városban, mint például Pesten, Aradon, Miskolcon, Nagyka-nizsán, Nagyváradon, vagy éppen Pápán kerültek többségbe. Az 1867-es ki -egyezés után a magyar kormányzat Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter vezetésével törekedett arra, hogy rendezze az állam és a zsidó fe-lekezet kapcsolatát, és intézményesítse azt. Ez a törekvés azonban a zsidók megosztottsága miatt nagy nehézségekbe ütközött. Az oktatás kérdésében is különböző véleményen voltak a neológok és az ortodoxok. Az „újító” irányzat egyetértett a kormányzat azon célkitűzésével, hogy létesítsenek felekezeti is-kolahálózatot, az ortodoxok viszont elvetették ezt, mert tartottak attól, hogy gyermekeik neológ irányzatú tanítók hatására elszakadnak hitüktől. Inkább azon a meggyőződésen voltak, hogy gyermekeik állami intézményekben ta-61 Mészáros (2000), 211–213. 62 Mészáros (1988), 78.
