Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
216 Gyöngyössy Márton sor a könyvtár és a pénz- és éremgyűjtemény rendezésére. Bár az esztergo-mi numizmatikai gyűjtemény nem tűnt túl jelentősnek, összetétele alapján tanulmányi célokra alkalmas lehetett: ókori görög és római pénzek mellett, szép számú középkori és újkori magyar, valamint külföldi pénzről számol be a pénztörténész, de emlékérmek és zsetonok is bekerültek a gyűjteménybe. 731921-ben jelent meg Hóman Bálint újabb pénztörténeti munkája, A Magyar Királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Fontos meg-jegyezni, hogy Hóman ezen műve alapvetően változtatta meg a 14. század pénztörténetéről addig alkotott képet: többek között azzal is, hogy felértékel-te Károly Róbert szerepét Nagy Lajoshoz (1342–1382) képest (amint láttuk: Balogh Albin is ezen a véleményen volt). Nem véletlen, hogy Hóman 1919-ben, az MTA levelező tagjává választását követően székfoglaló előadásként, az ak-kor már talán sajtó alatt lévő műve német nyelvű összefoglalásának magyar fogalmazványát ismertette. 74 A fentiekben részletesen bemutatott vitát meg sem említve, Hóman Bá-lint mindössze egy lábjegyzetben szerepeltette Balogh Albin Árpád-kori, és kettőben Anjou-kori tanulmányát.75 A vita ezzel végleg lezárult, Balogh több pénztörténeti tanulmányt nem publikált, művei helyett immár Hóman monu-mentális és máig irányadó munkáira hivatkozik a pénz- és gazdaságtörténeti kutatás. 76Balogh Albin két összefoglaló jellegű pénztörténeti tanulmánya vitatha -tatlanul időtálló eredményeket mutatott fel. Ennek ellenére az újabb, Hóman Bálint kapcsán megjelent historiográfiai közleményekben a tudós bencés szerzetes életműve legfeljebb sommás megítélést, rövid tartalmi ismertetést kap, kiemelve azt, hogy két tanulmányának terjedelme a tárgyalt kérdések jelentőségéhez képest csekély, bár Anjou-kori pénztörténeti műve kapcsán megjegyzik, hogy munkája „figyelemre méltó kutatási szempontokat vetett fel”.77 A fentiek alapján mégis belátható, hogy Balogh Albin írásainak – tévedé -73 Balogh (1918b). 74 A monográfia méltatásához lásd: Buza (2002), 524–525; Draskóczy (2003), 318–321. 75 Hóman (1921). Hóman hivatkozása Balogh Árpád-kori művére: 45–46 (4. jegyzet). Hivatko -zások Balogh Albin Anjou-kori pénztörténeti művére: 45–46 (4. jegyzet); 197 (2. jegyzet). 76 Hóman Bálint hatásáról így ír Engel Pál: „Olyan hatalmas forrásanyagot gyűjtött össze, hogy a legtöbb kérdésben általában elég az ő jegyzeteire hagyatkoznunk akkor is, ha ada-taiból más következtetésre jutunk. Anyagát emellett imponáló szakértelemmel és igen szuggesztív módon tudta tálalni, azt a meggyőződést ébresztve olvasójában, hogy minden fő kérdésre sikerült végleges választ kapnia.” – Engel (1990), 25. 77 Draskóczy (2003), 317; Draskóczy (2011), 51 (50. jegyzet). Az előbbi, mégiscsak méltató megemlékezéseken túl, jól illusztrálja Balogh Albin műveinek elfeledettségét, hogy a kora Árpád-kori pénzverésről kiadott, legutóbbi, terjedelmes összefoglalás szerzője felvette ugyan a tudós szerzetes nevét a nagy elődök közé (Kovács [1997], 310), ám bibliográfiá -jában már Balogh Albin egyetlen művét sem tartotta szükségesnek feltüntetni (ugyanott: 327–352).
