Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
206 Gyöngyössy Márton 6. Balogh Albin vitatta Hóman Bálintnak a denarii Grecenses kapcsán megfo-galmazott nézeteit: Hóman ugyanis ’zágrábi denárok’-ként fordította a kifeje -zést, míg Balogh – részben a korábbi szakirodalomra támaszkodva – a ’gráci denárok’ értelmezést tartotta helyesebbnek. Balogh korábban arra hivatkozott, hogy zágrábi denárokat banalis oknak nevezték, továbbá a grécinek ne-vezett denárok említései a Mura mentéről származnak, harmadrészt pedig Zágráb általános neve szerinte a latin forrásokban Zagrabia. Hóman válaszá-ban a kérdést lényegtelennek minősítette, mondván ez a pénz csak két forrás -ban szerepel, és a gráci értelmezést bizonyítani szerinte nem lehet. 37 Zágráb valójában több, különböző jogállású településből állt. A Grécnek (délszláv: Grič vagy Gradec , latin Civitas Montis Grecensis ) nevezett szabad királyi város mellett számolni kell a püspöki és káptalani városrészből álló egyházi Zágrábbal is. 38 Engel Pál 14. századi pénztörténeti problémákról írott cikkében, a penza-számítás kapcsán azt a megállapítást tette, hogy a szlavóniai (zágrábi, „ge -réci”, báni) denármárka egyik elnevezése Zágráb szabad királyi város latin Civitas Montis Grecensis nevéből származik. Ezzel lényegében tehát Hóman nézeteit fogadta el. 39 (1978), 18. Ezt a keltezést elfogadja Ujszászi Róbert is: Ujszászi (2010), 45. A III. Béla mellett látható királyalak azonosítása körüli viták a mai napig nem zárultak le. A vitákra az STS (SCS) rövidítés feloldása ad újra és újra okot: Káldos (1994), 8–9; Suchodolski (1999), 268, 272, hiszen lehet Stephanus (István), sanctus (szent), esetleg secundus (má sodik). Egyes vélemények szerint Szent István (Pohl [1974], 7.), más vélemények szerint Szent László király (Káldos [1994], 10–11.) látható az uralkodó mellett. Ujszászi Róbert is Szent István mellett érvel (12–13). Ha a kérdéses alak valamelyik szent királyunk, akkor azonosításához célszerűbb III. Béla élettörténetéből kiindulnunk. Szent László leánya, Pi-roska magyar hercegnő, Eiréné bizánci császárné, kegyelettel őrizhette Konstantinápoly -ban édesapja, a szent életű király emlékét. Piroska személyisége a Pantokrator-monostor megalapításának köszönhetően a későbbiekben is komoly hatással volt Konstantinápoly vallási életére: Gyöngyössy (2004). Szent László kultuszát a császári fővárosban leánya halála után is ápolhatták, s itt találkozhatott emlékével III. Béla magyar király, aki ifjúko-rában Piroska fiának, I. Manuel császárnak (1143–1180) Alexios néven kijelölt utóda volt. Feltételezhető, hogy László kultusza Konstantinápolyból került vissza Magyarországra, mindenesetre szentté avatását III. Béla kezdeményezte: Klaniczay (2000), 159–160. Az értelmezésben támpontot adhat továbbá az a tény, hogy a királyalak feje körül hiányzik a dicsfény, ezért az ábrázolásban inkább olyan királyt kell keresnünk, akit nem tiszteltek szentként. Epigráfiai érvek alapján ráadásul nem az SCS, hanem az STS értelmezés a legva-lószínűbb: a 9. és a 13. század között alkalmazott epigráfiai írások többfajta T-betűt hasz náltak. Az egyik azonos a CNH I, 98. hátlapján látható T-betűformával (sancTa), a másik – szinte C-betű – pedig az előlapi STS T-betűformájával: Kloos (1992), 116. A fentiek alapján a rövidítést Stephanus-nak kell feloldani, és a királyalakot III. Istvánnal azonosíthatjuk. 37 Balogh (1915), 131 (5. jegyzet), Hóman (1916), 350, Balogh (1917), 77, Hóman (1917), 81. 38 Rokay–Takács–Wehli (1994). A helyzetet nehezíti, hogy az ausztriai Graz délszláv neve is Gradec, így a „Gréc” elnevezés valóban ebben az esetben is fölmerülhet.39 Engel (1990), 75. Ezt a nézetet képviseli a magyarországi középkori latinság szótára is: „Grecensis, -e et Greciensis, -e – (a monte Grecz nominato iuxta Zagrabiam:) Zagrabiensis ... – zágrábi (denár) .” MKLSZ 4, 225.
