Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
Az elfeledett pénztörténész: Balogh Albin OSB (1887–1958) 205 féléves uralkodási idejének. Bizánci analógiák alapján az egyik rézpénz-típu-son látható Béla királyt III. Bélával, a másik alakot IV. Istvánnal, Béla bátyjával azonosította. Hóman válaszában kiemelte, hogy IV. István fél évnél hosszabb ideig volt ellenkirály, és szerinte a Bizáncban vert pénzei nagy mennyisége azzal magyarázható, hogy Manuel császár bőségesen ellátta pénzadomány -nyal a magyar trónkövetelőt. Viszontválaszában Balogh aláhúzta, hogy IV. István ténylegesen csak fél évet uralkodott, és ekkor még nem volt jó viszony-ban a bizánci császárral, később pedig már nem tudott visszajutni csak az ország határaiig, így nem lett volna lehetősége bizánci pénzeit elterjeszteni. Továbbra is fenntartotta, hogy a rézpénzek kibocsátója III. Béla volt. 34Alig két évtizeddel később Jeszenszky Géza tanulmányt közölt, amelyben a kérdéses vereteket egyértelműen III. Bélának tulajdonította, és ezzel a régi vitát lezárta. A közelmúltban a tárgyban megjelentetett monográfia is ezt a nézetet képviseli. 35 Bár III. Béla bizánci mintájú rézpénzverése korántsem te -kinthető numizmatikailag teljesen feldolgozott témának, a rézveretek krono -lógiája leletadatok (Wien–Reichsbrücke) alapján viszonylag pontosan meg -határozható: kibocsátásukat a király uralmának első évtizedére tehetjük. III. Béla bizáncias rézpénze sok vitára adott okot, mert az előlapon látható, poncolt technikával ábrázolt két ülő koronás királyi alak, Béla és István ki-rály többféleképpen is magyarázható. Hóman Bálint IV. Istvánt és édesapját, II. Bélát (1131–1141) azonosította a két királyban. Szerinte a kettős felirat és a kép arra utalna, hogy „István, mint II. Béla fia, a senioratus alapján követelte a trónt, szemben a primogenitura alapján uralkodó III. Istvánnal, Béla unokájá-val”. A tetszetős magyarázat helyett Jeszenszky Géza az 1930-as években már másfajta megoldásra jutott: a heraldikai jobb oldalon látható III. Béla mellett – helyesen – bátyját és elődjét, III. Istvánt (1162–1172) azonosította. A kelte-zést és az azonosítást egyértelművé teszik III. Béla bizánci kötődései, vala -mint az a tény, hogy az érméken látható rengeteg szigla, és azok kombinációi mindenképpen több éves, sőt évtizedes emissziót jeleznek. 36 34 Balogh (1917), 76–77; Hóman (1917), 81; Balogh (1918a), 23. A vitatott rész: Balogh (1912), 33–36. Balogh első hozzászólásában egyébként sajtóhibát vétett, mert IV. Istvánt III. Béla atyjaként említette, de ezt később – Hóman kritikája nyomán – javította. Ebben az esetben egyébként a vita a CNH I. 98. típusról folyt, a vele egykorú CNH I. 101. típust még nem tartották magyar pénznek. A kutatástörténet legutóbbi összefoglalása: Ujszászi (2010), 9–11, 33–35. Meg kell jegyezni, hogy az említett, ekkor még aranyként említett pénzek közgyűjteményekbe került példányairól utóbb kiderült, hogy valójában csak aranyozottak, és vélhetőleg a 18/19. század fordulóján készültek: Jeszenszky (1935–1936), 46–47.35 Jeszenszky (1935–1936); Ujszászi (2010), 9–11, 33–35. 36 Hóman (1916), 240; Jeszenszky (1935–1936). A bécsi lelet (Wien–Reichsbrücke): Fundbe-richte aus Österreich 18(1979), 574. A bécsi lelet elrejtését Karl Schulz Géza herceg osztrák területre menekülésével hozza összefüggésbe, és a lelet záródását 1175-re teszi: Schulz
