Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
180 Vajda Tamás nyokat folytatott. Először Imre Sándor szemináriumára készített esszét a proletárnevelésről, majd Várkonyi biztatás á ra azt részletesebben kifejtette A proletárnevelés kérdéséhez című doktori dolgozatában. A kis könyvecske megjelenését Várkonyi anyagilag fedezte, s bátran kiállt a kényes témájú tanulmány mellett: 60 „A szerző jelen munkájának kiadását egyfelől tanulmá -nyának tisztán elméleti szempontja igazolja, másrészt azok a (nagyrészben negatív jellegű) eredmények, melyeket a proletárnevelés egyik jellegzetes elméletírójának vizsgálatából levont. Mind a tisztán elméleti beállítódás, mind pedig az igazolt eredmények egyaránt abban a síkban helyezkednek el, mely távol áll minden propaganda és politika közvetlenül gyakorlati céljától. A tudomány feladata minden kérdésben, tehát még a kort legközvetlenebbül érdeklő s leggyakorlatiasabbnak tetsző kérdésekben is elsősorban és lénye-gesen a tiszta teória; ez a tiszta és elveit végig megtartó szemlélet, mely csak a tényeknek törvényszerűségeit és az állításoknak – bármire vonatkozzanak is azok a tapasztalás körében – logikai igazolhatóságát tekinti, s nem kíván közvetlenebbül egyebet szolgálni, mint az igazságot.” 61 Hasonlóan meghatározó volt Várkonyi Hildebrand hatása a matematika– fizika szakon tanuló Tomori Violára, aki szintén pszichológiából doktorált. A pa rasztság szemléletének alakulása című értekezésének végkövetkeztetése nagyfokú rokonságot mutat Várkonyi lélektani és pedagógiai törekvéseivel: „Tudományos érdeklődésünk és szubjektív érzésünk egyaránt arra kell kész-tessen bennünket, hogy a parasztsággal – nehéz napjaiban – sorsközösségün -ket felismerjük és vállaljuk. A külső segítség azonban csak abban az esetben nem okoz ismét zavart és pusztulást, ha igyekszik a segítő munka szellemét a parasztság szempontjából bensőségessé tenni, s a segítés módját a belső szükségnek megfelelően eltalálni. Ehhez azonban egyetlen út, a megismerés útja vezet”. 62 Iskolafenntartói tevékenysége A fent idézett 1935. szeptemberi interjúban Várkonyi professzor az ideális iskoláról szólva kifejtette: „A gyermek legyen szabad minden külső kény-szertől, gátlástól, és cselekedjen kívánsága szerint. Ezt Amerika megoldot -ta önálló munkaiskoláiban. A gyermek munkatermekben, olvasótermekben készül »az anyagra«. A tanár mindössze irányít, ellenőriz, javít, segít, osztá-lyoz. A diák önmaga kereste kútforrásból jegyez, tanul, referál. De kedvvel. 60 Baróti (1988), 185. 61 Reitzer (1935), 5. 62 Tomori (1935), 118.
