Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
124 Kádár Zsófia fogalmazott, „meglehet, hogy kezdetben maguk a rendtagok is ott [ti. Győrben] éltek”. 3Ezt az összefonódást Szent Márton bencés monostora és Győr városa kö -zött erősítette a győri jezsuita kollégiummal való kapcsolat is. Ez ugyanis nem korlátozódott a lébényi apátság javai, illetve a pannonhalmi monostor egyes birtokrészei feletti – ismert – keserű birtokvitákra; ezekről alább még lesz szó. A töredékesen fennmaradt jezsuita rendi források ugyanis arra utal-nak, hogy a győri kollégiumnak fontos szerepe volt a bencés szerzetesközös -ség magyarországi újraindításában. Az alábbiakban az 1639. évi visszatérés történetéhez kapcsolódva csupán néhány új szempontot és kérdést szeretnék felvetni, a történtek teljességre törekvő rekonstrukciója nélkül. (E tárgyban ugyanis több, mint száz éve, Molnár Szulpic munkája óta csak röviden, össze-foglaló rendtörténeti munkákban, tanulmányokban olvashattunk. 4 Magam pedig a jezsuita rendi források vizsgálata révén bukkantam rá a témára, így nézőpontom a bencés rendtörténet szempontjából „külsődleges”.) A legrégebbi alapítású magyarországi bencés monostor újraindítására az (egyház)politikai aktualitások iránt nagyon is fogékony hazai jezsuiták külö-nösen figyeltek. Ezt a történeti érzékéről, vezetői kvalitásairól is ismert Dob ronoki György soproni jezsuita házfőnöknek5 – aki az 1637/1638. évi diéta idején Pozsonyban képviselte a Társaság és a soproni rezidencia érdekeit – a soproni rendháztörténetben fennmaradt reflexiója is megerősíti, amely a bencés újraindulás legfontosabb mozzanatait és szereplőit híven rögzíti (az 1638. évnél, az országgyűlési események leírásához kapcsolódva): „A többi szerzetesrend prokurátorai hasznosan munkálkodtak saját dolgaik előmozdításának érdekében. Különösen pedig a nagyságos és főtisztelendő Anton [Wolfradt] bécsi püspök úr és egyidejűleg kremsmünsteri bencés apát, aki már sok éve az elhunyt meg a mostani császárnál kiemelkedik a belső tanácsosok közül, kieszközölte őfelségétől [III. Ferdinándtól], hogy a Győr melletti Szent Márton-főapátság, amely már száz éve a bencés rendi atyáktól szerzetesek híján világi főpapokhoz került, és kevéssel ezelőtt Himmelreich György halála6 után kánonilag megüresedett, visszatelepedéssel ismét ugyan -azon rendhez kerüljön. Mivel pedig az egész rendben egyetlen szerzetes sem volt, aki magyar lett volna, a csepregi [születésű] magyar Pálffy Mátyás pátert a ciszterciek azon monostorából, amelyet Ausztriában Szent Kereszt titulussal alapítottak, pápai diszpenzációval a bencés rendbe átvitte már fogadalommal, és rá bízta a főapátság kormányzását, ám az ügyek összességét magának és a kremsmünsteri főpaputódoknak tartotta fenn. Így hát a Pannónia szent 3 Szakály (1996), 20. 4 Szakály Ferenc említett tanulmánya mellett lásd még: Várszegi (1990). 5 Életrajzi adatairól, soproni tevékenységéről lásd: Kádár (2011–2012). 6 1637 júliusa, Győr.
