Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
Újabb forrás Tolnai Máté középkor végi rendi reformjához 109 rendje korszerűsítéséhez rugalmasan fel tudja használni. A reform eredményeit ugyan a történetkutatás általában alábecsüli, 2 a bencés monostorok új -kori életre keltésének azonban ezzel a heroikus kísérlettel teremtődtek meg – még a késő középkor évtizedeiben – az alapjai. Tolnai tevékenysége során tetemes mennyiségű iratanyag keletkezett, ennek jelentős része a rendi levéltárban korunkra maradt, nyomtatásban is hozzáférhető. 3 Az oklevelek egy része az uralkodó sokrétű – kiváltságok, birtokadományok, engedélyek, parancslevelek – támogatásának lecsapódá-sa, továbbá olyan pápai dokumentumok, melyek a reformintézkedéseket vol -tak hivatva hatályba helyezni; más források ugyanakkor a rendi jogok és a gazdálkodás érdekében folyó peres eljárások során keletkeztek. A rendtörté-nészek – a koruk adta összes lehetőséget a legnagyobb mértékben kiaknáz -va – a középkor végi folyamat teljes megismerése és megértése érdekében feldolgozták a házi levéltár nagy mennyiségű, helyben őrzött forrásanyagát éppúgy, amiképpen feltárták a Magyar Országos Levéltár, valamint a Vatikáni Titkos Levéltár – és természetesen más egyházi és világi iratőrző intézmé-nyek – forrásanyagát a teljesség igényével. Munkájukkal szilárd forrásbázist teremtettek a történeti tabló megrajzolásához, azt pedig, hogy milyen is lett a mindenkori kép, a történettudomány aktuális helyzete határozta meg, jósze-rével csak a szemlélet változott, a mozgatott történeti tudásanyag alig. A rend -történészek forrásfeltáró munkáját a 17–18. századi magyar tudományosság kezdetleges – alapvetően személyes kapcsolatokra épülő – tudományszerve-zeti sajátosságai határozták meg. Ezek tették lehetővé, hogy Erdélyi László és munkatársai olyan történeti dokumentumok tartalmát is megismerhessék, melyeknek a felbukkanása még a 21. század feldolgozottsági színvonalán is esetleges lenne. Arra többek között, hogy mennyire figyelmet érdemlő történeti forrás-anyagot rejtenek a középkori és kora újkori formuláskönyvek, és hogy meny -nyire nem ismert a valós tartalmuk, csak az utóbbi évtizedekben lett figyel -mes a nemzetközi és a hazai kutatás. Legutóbb Kubinyi András mutatott rá egy tanulmányában, amelyben az Egerben őrzött Istvánffy-formuláskönyvből közölt egy dokumentumot, hogy időközben kiveszettnek hitt forrásműfajok (pl. országgyűlési szónoklat, invektíva) valahai megléte bizonyítható segít-ségükkel, illetve bemutatható az országgyűlések mindennapi nyüzsgő élete. 4 Ugyanez a helyzet az egyházi – alapvetően szentszéki bírósági iratanyagot őrző – formuláriumokkal. Noha Bónis György szentszéki regesztagyűjtemé-nye a nagy terjedelmű kéziratokat sajátos szempontrendszer alapján kivona -2 Mályusz (1971), 227–228. Mikó (2011). 3 PRT III, 553–799. 4 Kubinyi (2005).
