Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
IV.Szemle
360 SZEMLE washingtoni Nemzeti Levéltár őriz. Ez a gyűjtemény arra a bonyolult kapcsolatra összpontosít, amely Mindszenty és a Vatikán megbízottai viszonyában alakult ki; közéjük tartozik König, aki őt Budapesten elsőként vizitálta. König Mindszentynél tett látogatásait először Szent XXIII. János pápa hagyta jóvá, majd VI. Pál. Még több nehézséggel járt, amikor Mindszenty Agostino Casaroli érsekkel [sic!], 3 a Vatikán keleti politikája mesterével találkozott, amit Mindszenty az ellenség előtti haszontalan kapitulációként értékelt. A második kötet (1956–63) a Mindszenty levelezésével kapcsolatos hasznos adatokat: iratokat, dokumentumokat és leveleket közli, rögzítve, mikor írt Washingtonba és a Vatikánba, milyen gyakran kapott választ, és így tovább. Táblázat mutatja a Mindszentyhez érkező hivatalos vizitekkel társított dátumokat és neveket a nagykövetségen való tartózkodása 1964 és 1971 közötti idejéből. Minden ismertetett kötetet lábjegyzetek, életrajzi információ, tárgymutatók és bőséges bibliográfia tesz teljessé. Ezeknek a rendkívüli tudományos erőfeszítéseknek az eredményeként ma már sokkal többet tudunk Mindszenty helyzetéről a követség/nagykövetség keretében, elszigeteltségéről és belső vívódásairól. A külvilággal folytatott kapcsolattartása 1963-ig a minimumra szorítkozott, beleértve az édesanyjával és más rokonaival váltott üzeneteit is, a Vatikánnak címzett leveleit pedig nem továbbították. A Mindszentyt érintő eljárás egyik oka a budapesti amerikai képviselet kényes helyzete volt. Miután Magyarország 1963-ban amnesztiát hirdetett az 1956-os felkeléssel kapcsolatba hozható politikai foglyok számára, és így hivatalosan befejezte az ellenük irányuló durva megtorlást, az amerikai–magyar kapcsolatok feltűnően javultak, és a képviselet 1966-ban elnyerte a nagykövetségi státuszt. Mindszenty számára, akinek az élete az 1956-os zavargások idején veszélyben forgott, a hazájában és Kelet-Európában a kommunizmus elleni amerikai fellépés hiánya általában csalódást okozott. Ilyen légkörben saját szerepét egyre inkább országa vezetőjeként határozta meg a Magyar Királyság történelmi (bárha íratlan) alkotmánya meghatározása szerint, amely a Habsburg Monarchia magyar részének 1918-ban bekövetkezett összeomlása előtt volt érvényben. Ennek a hagyománynak az értelmében megkoronázott király hiánya idején a prímás képviselte a nemzetet. Így érthető az 1915-ben pappá szentelt Mindszenty rendületlen lojalitása a Habsburg-ház iránt. Tetézte mindezt, hogy alkotmányos elképzeléseit összekötötte a magyar revizionista követelésekkel. Egy 1960. január 22-én kelt, XXII. Jánoshoz írt levelében a várható osztrák konkordátum tekintetében Mindszenty azt kívánta, hogy „ne történjék semmi újítás (nihil innovetur) a törvényesség szempontjából” Burgenland 3 Ez idő szerint Agostino Casaroli még nem érsek, hanem pápai prelátus (a szerk.).
