Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
I.Tanulmányok
64 SZENDE LÁSZLÓ potok között ezt lehetetlennek tartja: „nem egy-két terem kell a magyar nemzeti régiségekre. A ki nemzeti múzeumokat akar látni, nézze meg a münchenit [...] hol a nemzeti régiségek nem elszórva egyes kuckókban hevernek, hanem kor és hajdani használat szerint összeállítva.”109 A külföldi múzeumok színvonalát meg próbálta a Nemzeti Múzeumba is átültetni, olykor sikeresen. A bajor nemzeti múzeumot 1867. október 12-én nyitották meg, és nem sokkal később már kalauza is napvilágot látott, „mely arra szolgál, hogy a nemzeti kincseket tanulmányozókat útba igazítsa, és valamint régiségeit, úgy egyéb műkincseit élvezhetőkké tegye”. 110 Rómer alapvető fontosságúnak tartotta, hogy az Érem- és Régiségtárnak is legyen egy ilyen jellegű, kétségkívül régóta esedékes kiadványa. Az 1870-ben, magyar és német nyelven kiadott mű tényleg a látogatást és tárgybeazonosítást segítő képes kalauzt jelentett, mivel a 184 fametszetet tartalmazó kötet termenként és szekrényenként, tárolóegységenként mutatta be a műtárgyállományt.111 Szakmai munkájának egyik legfényesebb bizonyítéka, hogy 1870 után a helyiségeket újra kellett rendezni, mivel nagymértékben gyarapodtak a gyűjtemények. A Fegyvertárnál igénybe vette Quirin von Leitner, az elismert bécsi fegyvertörténész tanácsait,112 mert Rómer nem ismerte jól a fegyvereket. „Sikerült végre az évek előtt a fegyvertár számára készített szekrényeket a könyvtárból, hová pótlékképen jutottak, visszanyerni és a fegyverek illő befogadására felszereltetni. Csak az elrendezés volt hátra; ettől, megvallom, kissé tartottam, és főleg, midőn az ország előtt tárlatunkat ismételve haszontalan, rendezetlen lomtárnak hallottam ócsároltatni, valami jót és meglepőt akartam tavaszkor bemutatni!”113 Így 1873-ban a Képes Kalauz nak „második, az uj rendezés nyomán egészen átdolgozott és tetemesen bővített kiadása” látott napvilágot.114 Az általános újrarendezésen kívül az is indokolta, hogy az első kiadás 3000 példánya teljesen elfogyott. „Ezen örvendetes körülmény, mely a magyar nemzeti múzeum régiségosztályát látogató 109 Archaeologiai Értesítő, 1870, 2/2, 32. 110 Archaeologiai Értesítő, 1868, 1/1, 17. 111 RÓMER (1870a), RÓMER (1870b) 112 Jelentés a minisztériumhoz az újra rendezett fegyvertár ügyében. MNM TA, Érem- és Régiségtár iratanyaga, 35/1872; KOVÁCS S. (2002), 348. 113 Archaeologiai Értesítő, 1872, 6/6, 156–158. Rómer cikkéből kiderül, hogy voltak olyanok, akik nehezményezték a bécsi tudós magyarországi jelenlétét. „Még mikor a zöld léczekre aggatva mutatták a nevezetesbnél nevezetesb kardokat, csákányokat, durungokat, vérteket, és a hamisan elnevezett tárgyakat és a fegyvertár látogatóit sok épületes és nem épületes mesével ámítgatták, és Hunyadi, Zrínyi és nem tudom még miféle hősöket borzasztó anomaliákat tanúsító bábok személyében mutogatták, senki sem botránkozott meg ezen kárhozatos elmaradáson.” Leitner ráadásul az uralkodó költségén érkezett a Nemzeti Múzeumba, ahol néhány nap alatt felállította a kiállítást. „Ez a híres, a bölcs és a nagy Pulszky vétke; ez az én nagy szégyenem! — Adja a jó ég, hogy soha egyébbel hazánk ellen ne vétkezzünk!” – jegyezte meg ironikusan a szerző. 114 RÓMER (1873a), RÓMER (1873b)
