Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
I.Tanulmányok
52 SZENDE LÁSZLÓ a közgyűjtemény állománya.55 Elismertségét jól mutatja, hogy tagja, majd jegy zője lett a már említett, a Magyar Nemzeti Múzeum reformjait elősegítő bizottságnak. A visszaemlékezések szerint Rómer kezdetben aktívan vetette bele magát a munkába, „utóbb minden ily muzeumi értekezletek iránt kissé lehült a lelkesedése, a mire bizonyosan lehetett oka”.56 Ekkor szembesülhetett a rengeteg problémával, ezek közül a római kőemlékek szakszerű elhelyezését viselte leginkább a szívén, a kőfaragványokat ugyanis csak az életveszéllyel dacolva lehetett megszemlélni.57 Kubinyi 1861-es elaboratumában is hangsúlyosan szerepel ennek a kérdésnek a megoldatlansága.58 Az Andrássy-féle bizottság igyekezett kézbe venni az ügyet, megbízták Érdy Jánost, „hogy a kőemlékeknek a főteremhez vezető előcsarnokban, valamint a földszinti helyiségekben való felállítására tervet készítsen.”59 Igénybe vették Rómer szakértelmét is, mivel a tudós jelen volt a kőemlékek elhelyezésének megoldását felvázoló 1865. november 19-én tartott tanácskozáson.60 Minden bizonnyal ennek is köszönhető, hogy az ügyben némi ja vulás történt: „az épebb emlékek a nagy csarnokba vitettek fel, és a mennyire bevégzetlen gyűjteménynél lehetséges, némi rendszerben fel is állittattak. [...] Ezen osztály felállitása mellett leginkább buzgólkodott azon férfiú, ki nálunk jelenleg e nemzetben legtöbbet fáradozik...” 61 55 Rómer Flóris levele Kubinyi Ágoston igazgatóhoz, Pest, 1864. június 7. MNM RA, Rómer Flóris hagyatéka, Ha. 94. IV. 18. 1. 56 HAMPEL (1891), 16. 57 „Már akkor, midőn Mommsen tanár a porosz királyi akadémia megbízásából kőemlékeinket vizsgálta 1857-ben, szó volt arról a m. kir. helytartótanácsnál, hogy ezen kőemlékeket másképen kellene elrendezni miszerint életveszély nélkül hozzájuk lehessen férni, de azért ezen nevezetes gyűjtemény változatlanul, idomtalan kőhalmaz gyanánt hevert a nagy lépcsőzet alatti sötét helyiségekben...” Rómer Flóris: Magyarország római korának archaeológiája. OSZKK, Fol. Hung. 1110. III. 74. 58 „Az ó- és középkor emlékeiből, milyenek a koporsók, sírkövek, római oltárok, mérföldmutatók stb. Ezen gyűjtemény bár egy az érdekesebbek közül n. muzeumunkban, s kirekesztőleg oly tárgyakat foglal magában, melyek széles szép hazánkban találtattak s történetbuvárnak sok tekintetben, mint történeti kutfők, nagy felvilágosítást adhatnak, több 100 darabot tesz, melyek azonban nagy súlyuk miatt (némelyik 100 mázsánál is többet nyomván) a muzeum első emeletére nem vitethetvén, fájdalom, számos év óta, ugyszólván használat nélkül előbb a régi muzeum udvarán, most pedig egy raktárban zárva hevernek. Ezekre a muzeum igaz gatójánál készen áll két tervrajz, melyek közül az olasz stylben levő, mint a muzeumi épülethez illő, ha elfogadtatik, a még hátralevő kerti vasrácscsal együtt 42,000 ftba fogna kerülni. E valódi tudományos kincset csak úgy lehetne czélszerűleg használni, ha a muzeum külső udvara hátulsó részén az olaszok példájára nyitott arkádok épittetnének, melyekbe czélszerűleg elrendeztethetnének, s hogy a tudományos világ kellő hasznukat vehesse, szükség volna azokat kőnyomatokkal ellátva és szakértőleg kiadni.” KUBINYI (1861), 27–28. Az árkádos lapidárium végül pénzhiány miatt sohasem valósult meg. DEBRECZENI-DROPPÁN (2008), 130. 59 Rómer Flóris: Magyarország római korának archaeológiája. OSZKK, Fol. Hung. 1110. III. 75. 60 Jegyzőkönyve a muzeumi kőemlékek elhelyezése tárgyában 1865. november 19-én tartott tanácskozmánynak. MNM TA, Az Érem- és Régiségtár Iratanyaga, iktatószám nélküli iratok 61 A Magyar Nemzeti Múzeum helyzetével, azon belül is a római kőemlékekkel kapcsolatos nehézségekről szóló tárca a Magyar Értesítő – Ismeretterjesztő, közhasznú és vegyes tartalmú
