Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
I.Tanulmányok
RÓMER FLÓRIS TUDOMÁNYOS MUNKÁSSÁGA 43 szóban.7 Ezek alapján úgy tűnik, hogy nem maga kívánt a reformok élére állni, hanem felülről várta a megoldást. Sőt, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a dokumentumban felvázolt problémákat Kubinyi már az 1848-as országgyűlés számára megfogalmazta, szinte ugyanazokkal a szavakkal. A bevezetőt a Múzeum történetéről szóló fejezet követte, majd ismertette az egyes tárakat, végül pedig bemutatta a működéshez szükséges pénzügyi feltételeket. Annyi eltérés mutatkozott, hogy a füzet legelején állt a már említett rövid, másfél oldalas előszó. Jóval szembetűnőbb, hogy a szorosan vett bevezetőben a Múzeum társadalmi-kulturális és nemzeti jelentőségét ugyanazokkal az érvekkel s majdnem ugyanazon szavakkal bizonyítgatta, amelyekkel 12 évvel azelőtt. Hasonlóképpen nem sok újat mondott a történeti fejezetben sem; újdonságot itt csupán az 1848 óta történt változások és gyarapodások felsorolása jelentette: azaz Kubinyi vezetési koncepciója fölött eljárt az idő.8 Az országgyűlés ezért külön bizottságot jelölt ki a „nem zeti museum tárgyában”, az ott tapasztaltakról jelentést is írtak. „A választmány azonban kénytelen a tisztelt házat egy, egyszer mindenkorra teendő nagyobb pénzbeli áldozat meghozatalára felkérni a végre, hogy a magyar nemzeti museum egyszer valahára a nemzetet megillető díszben befejezve legyen” – utaltak a nemzeti intézmény kedvezőtlen pénzügyi helyzetére.9 A kérdés az országgyűlés fel oszlatása után is napirenden maradt, Pálffy Móric helytartó 1862. november 12-én 12 tagból álló bizottságot bízott meg a Magyar Nemzeti Múzeum „átvilágításával”, az elnöki tisztséget gróf Andrássy György látta el.10 A felmérés során a tagok figyelme mindenre kiterjedt, ugyanakkor nem rejtették véka alá, hogy Kubinyi Ágoston igazgató személye iránt megrendült a bizalom.11 „Az igazgatásban nem találtuk azon szellemet, mely ezen nemzeti intézet felvirágoztatására megkívántatnék”12 – fogalmazták meg keserűen. Az udvar azonban nem mozdította el Kubinyit, annak ellenére sem, hogy a korabeli sajtó komoly támadást indított ellene.13 Az újságírók számos jelöltet neveztek meg utódként, Henszlmann Im - 7 KUBINYI (1861), Előszó 8 Pedig az Előszó alapján a honatyák jóval többet várhattak. „Felhíva érzem magamat magyar nemzeti muzeumunk ügyét a most ismét egybegyűlt, szeretett hazánk országgyülése testületének kegyes hazafi pártolásába ajánlani, s előbbi értekezésemet [ti. az 1848-asat] uj adatokkal bővítve a legnagyobb remények közt nyilvánossá tenni.” KUBINYI (1861) Előszó; BERLÁSZ (1981), 438. 9 Képviselőházi irományok, 1861. 54. szám, 278–290. Az augusztus 21-én kelt jelentést Tisza Lajos, Tisza Kálmán testvére, a későbbi közlekedési miniszter jegyezte. B ERLÁSZ (1981), 441– 445. 10 BERLÁSZ (1981), 452. 11 DEBRECZENI-DROPPÁN (2011), 208. 12 BERLÁSZ (1981), 458. 13 A legkellemetlenebb kritikákat a Fővárosi Lapok munkatársai fogalmazták meg. 1865-ben például odáig mentek, hogy gyászhírben számoltak be arról a tévedésről, amelyben a Pesti Hírnök tudatta Kubinyi Ágoston leköszönését. S ZŐNYI (1992), 153.
