Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
IV.Szemle
SZEMLE 351 az azokhoz képest hiányzó elemeket. A tárgyalás módja itt is lehetőséget kínál a szakterminológia ismertetésére. Az oklevél nyelvét elhelyezi a latin nyelv időbeli, térbeli és társadalmi változatai között: a középlatin magyarországi változatának és az egyházi latinnak a metszetében. (77–96) A korabeli kétnyelvűségi viszonyok (egyrészt az anyanyelvek, másrészt a tőlük távol álló latin nyelv használata) eltérő megoldásokat eredményeznek. A kétféle hatás a szókincs, a helyesírás és a grammatika területén is jelentkezik. Olvashatunk a magyar nyelvű elemeknek az oklevél szövegében való megjelenéséről, beillesztésük okairól és módjairól. Eddig nem sok figyelmet szenteltek a szakirodalomban annak a kérdésnek, hogy milyen nyelvi környezet övezte az alapítólevelet: megkülönböztetendő a keletkezést közvetlenül megelőző, vele „egyidős” első szóbeliség és a kihirdetéskori második szóbeliség. A kettő között nem valóságos időbeli különbség, hanem helyzetbeli, a latin szöveghez való eltérő viszonyulás figyelhető meg. Szentgyörgyi Rudolf külön fejezetet szentel az alapítólevél stílusának (97– 103). A szakirodalom is felfedezte már, hogy a bevezető rész latinsága lényegesen kü lönbözik az intézkedő, a magyar szórványokat tartalmazó résztől. Nemcsak a különbségek okairól olvashatunk itt, hanem a latin szöveg művészi megfogalmazásának értő elemzését is megkapjuk. A záró fejezet (104–105) pedig összegzésként frappáns magyarázatot ad a magyar nyelvi elemek forrására: az anyanyelvi közreműködők valamennyien rajta hagyták saját nyelvváltozatuk bélyegét. Szentgyörgyi Rudolf könyve – úgy is mondhatjuk: az alapítólevél nyomán tervezett útleírás bevezető kötete – elsősorban a társtudományok által felvetett problémák részletes bemutatása, nyelvész szemmel történő válaszkeresés, amelynek során olykor a szociolingvisztika és a pszicholingvisztika segítségét is felhasználja egy-egy vitatott kérdés eldöntésénél. A kötetet gazdag bibliográfia teszi teljessé. A szigorúan szakmai szempontokat figyelembe vevő munka élvezetes stílusban íródott, utalva a szerző kiváló tanári vénájára, aki a legelvontabb témát is közel tudja hozni hallgatóihoz, olvasóihoz. A kötetet jól megválogatott képanyag egészíti ki, amely utalások formájában is kapcsolódik az elemzéshez, az alapítólevél elő- és hátlapjáról készült fénykép pedig lehetőséget nyújt, hogy a búvárkodásra hajlandó olvasó visszakeresse az összes idézett példát. Zelliger Erzsébet
