Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
III.Forrásközlések
338 BALOGH GÁBOR gát, amely független ettől a külső világtól. Olyan karácsonyt ad nekünk, amilyent nem úgy kapunk, ahogy a világ adja, az fel nem tudja fogni, mert az más boldogság, más béke, egy más glória, egy más mennyország, amelyet a világ még nevén sem nevezhet, mivel mi tudjuk, hogy a jó Isten világa kimondhatatlanul boldog, azért bizonyos fokig abban az állapotban vagyunk, hogy nem tudunk vétkezni, nem tudunk hűtlenek lenni, nem tudunk lezuhanni a természet vonalára, mivel a mi szemünk látja azt a nagyszerű világosságot. Azt akarja, hogy érték-rangsor szerint, lélek szerint éljünk és éljük a karácsonyt.” [A szenteste és a karácsony] December 24. Délben még elindult a „Mindenki karácsonyfája” egyetlen példánya Budapest utcáin, de az azon részt vevő testvérek már nem bírtak Zugligetbe hazaérkezni, mert kora d é lután az oroszok váratlanul előrenyomulta k. Margit test vér már kora reggel eltávozott azzal a határozott érzéssel, hogy neki a szentestén a sok veszélynek kitett Anyaházban kell lennie menekültjeink között. A karácsonyfagyújtásra még megérkező testvérek csapata még azzal a hírrel jött, hogy a villamosok már útközben elakadtak, hogy katonáinknak időn kívül osztottak élelmet, mondván, hogy nehéz napra van kilátás. A hetek óta hangzó ágyúlövések most egyre közelebb dördültek. Amikor a zugligeti kis karácsonyfát körültérdeltük, Paula testvér szavai figyelmeztetően hangzottak: lehet, hogy ez az utolsó békés együttlétünk. Az éjféli misére az atyát már hiába vártuk. A tüzelés egyre erősödött. Másnap mise nélkül maradtunk. Ez a karácsony volt valamennyiünk életében a legnehezebb. Pontosan Zugligetnél tört be az orosz hadsereg egy éke, a házunk felett repültek el az ágyúgolyók. Az orosz és német hadsereg közé szorultunk. Éjjel-nappal a pincében voltunk. 24-en zsúfolódtunk össze, de áldottuk a jó Istent, hogy ennyien együtt lehetünk. December 25. Karácsony másodnapján az oroszok valamivel beljebb húzódtak a város felé. A házunk alatt és felett ágyúlövések, mert ágyúütegeket helyeztek el. Már villanyunk sincs. December 26. Ma éjjel jött be először hozzánk 3 orosz katona . Ettől kezdve na ponta jöttek. Némelyik szállást kért, másik csak éppen körülnézett német katonát keresve. Mi állandó Szentségimádást tartottunk, és ha orosz jött, mindnyájan hangos imában egyesültünk. Úgy látszik, ki volt adva nekik, hogy a kolostorokat bántani nem szabad, és ennek, de főleg a jó Isten kegyelmének köszönhetjük, hogy Póly anya villája egészen a mi zárdánk maradhatott. Volt olyan orosz, aki az ugató kiskutyára rálőtt az előszobában, de volt olyan is, aki megilletődve megállt a testvérek háta mögött és szemmel láthatólag ő is imádkozott. Akadt olyan is,
