Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)

III.Forrásközlések

338 BALOGH GÁBOR gát, amely független ettől a külső világtól. Olyan karácsonyt ad nekünk, amilyent nem úgy kapunk, ahogy a világ adja, az fel nem tudja fogni, mert az más boldog­ság, más béke, egy más glória, egy más mennyország, amelyet a világ még nevén sem nevezhet, mivel mi tudjuk, hogy a jó Isten világa kimondhatatlanul boldog, azért bizonyos fokig abban az állapotban vagyunk, hogy nem tudunk vétkezni, nem tudunk hűtlenek lenni, nem tudunk lezuhanni a természet vonalára, mivel a mi szemünk látja azt a nagyszerű világosságot. Azt akarja, hogy érték-rangsor szerint, lélek szerint éljünk és éljük a karácsonyt.” [A szenteste és a karácsony] December 24. Délben még elindult a „Mindenki karácsonyfája” egyetlen példánya Budapest utcáin, de az azon részt vevő testvérek már nem bírtak Zugligetbe ha­zaérkezni, mert kora d é lután az oroszok váratlanul előrenyomulta k. Margit test ­vér már kora reggel eltávozott azzal a határozott érzéssel, hogy neki a szentestén a sok veszélynek kitett Anyaházban kell lennie menekültjeink között. A kará­csonyfagyújtásra még megérkező testvérek csapata még azzal a hírrel jött, hogy a villamosok már útközben elakadtak, hogy katonáinknak időn kívül osztottak élelmet, mondván, hogy nehéz napra van kilátás. A hetek óta hangzó ágyúlövések most egyre közelebb dördültek. Amikor a zugligeti kis karácsonyfát körültér­deltük, Paula testvér szavai figyelmeztetően hangzottak: lehet, hogy ez az utolsó békés együttlétünk. Az éjféli misére az atyát már hiába vártuk. A tüzelés egyre erősödött. Másnap mise nélkül maradtunk. Ez a karácsony volt valamennyiünk életében a legnehezebb. Pontosan Zugligetnél tört be az orosz hadsereg egy éke, a házunk felett repültek el az ágyúgolyók. Az orosz és német hadsereg közé szo­rultunk. Éjjel-nappal a pincében voltunk. 24-en zsúfolódtunk össze, de áldottuk a jó Istent, hogy ennyien együtt lehetünk. December 25. Karácsony másodnapján az oroszok valamivel beljebb húzódtak a város felé. A házunk alatt és felett ágyúlövések, mert ágyúütegeket helyeztek el. Már villanyunk sincs. December 26. Ma éjjel jött be először hozzánk 3 orosz katona . Ettől kezdve na ­ponta jöttek. Némelyik szállást kért, másik csak éppen körülnézett német kato­nát keresve. Mi állandó Szentségimádást tartottunk, és ha orosz jött, mindnyájan hangos imában egyesültünk. Úgy látszik, ki volt adva nekik, hogy a kolostorokat bántani nem szabad, és ennek, de főleg a jó Isten kegyelmének köszönhetjük, hogy Póly anya villája egészen a mi zárdánk maradhatott. Volt olyan orosz, aki az ugató kiskutyára rálőtt az előszobában, de volt olyan is, aki megilletődve megállt a testvérek háta mögött és szemmel láthatólag ő is imádkozott. Akadt olyan is,

Next

/
Thumbnails
Contents