Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
III.Forrásközlések
FORGÁCH (III.) ZSIGMOND LEVELEZÉSE LIPPAY GYÖRGGYEL (1639–1644) 289 med, fiam uram, vigyázzon, és meglátja, hogy az mire néz. Az mostani rezgelődés effectust nem talál, ha más mediumhoz nem leszen az ragaszkodás. Nem akarok többet írni. Kívánnám, hogy az kocka el ne vetődnék, mert pöröghet ugyan, de hányra talál fordulni, mikor az pörgés megáll, akkor tetszik meg. Hogy exerceálja kegyelmed magát az írásban, és az dolgoknak megfontolásában, nekem igen tetszik. Ezt kegyelmed continuálja, és Isten tartsa meg kegyelmedet. Tirnaviae, die 19. septembris 1639. Kegyelmednek igen nagy jóakarója Esztergomi érsek192 manu propria /17. századi jegyzet az üres címzésoldalon:/ Anno 1639. 19. septembris 18. 1641. dec. 23. Nagyszombat.Lósy Imre esztergomi érsek Forgách Zsigmond nak. Eredeti, sajátkezű. PFL Erdődy cs. 18. cs. Fasc. 61. No. 2806. Ajánlom kegyelmednek szolgálatomat. Sok szent innepnapokat adjon Isten kegyelmednek, sok boldog és szerencsés innepekkel egyetemben! Kedvesen vettem az kegyelmed levelét, és hogy Isten jó egészségben hozza ide fel kegyelmedet, tiszta szűből kívánom. Az törökkel való tractának el kölletik immár kezdetni, Komáromban lévén immár az commissarius urak.193 Az mi illeti az gyűlést, annak meg kölletik lenni, mihelen mutatja az szükség és az tractatusnak állapatja. Isten igazgatója és segétsége dolgunknak. Ha az religión való veszekedésre gyűlünk egybe, közönséges megmaradásunkra én nem látom, mit tudjunk végezni. Előttünk légyen az hatalmas farkas, mégis magunk közt vonyakodjunk oly nehéz dologban, melynek csak Isten maga tudja orvosságát találni, én nem tudom, micsoda bölcsesség. Ám elég szép végezésekben forgatták elméjeket az nyíri prédikátorok,194 de ha igaz, az mit mondonak: „gens humana ruit per veti -192 Nagyon nehezen értelmezhető rövidített aláírás. Leginkább: „Esz. m. p.” formában olvasható ki. 193 A törökkel folytatott szőnyi tárgyalások célja az 1627-ben megkötött szőnyi béke megújítása volt. (A tárgyalások monografikus feldolgozása: MAJLÁTH [1885].) Bár helyszínként eredetileg Tatát jelölték ki, az 1641. december közepén Komáromba érkező királyi biztosok saját kezdeményezésükre, de Lósy Imre esztergomi érsek korábbi javaslatához igazodva Komáromot, majd utóbb Szőnyt javasolták a török félnek. 1641. dec. 27. Kismarton. Esterházy Miklós III. Ferdinándhoz. MNL OL A 98. 13. fasc. No. 37. (8. d. f. 415–416.) A tárgyalásokról igen gazdag anyag található ugyanitt a 13. fasciculusban. – vö. 1643. dec. 23. Komárom. Lippay György Pálffy Istvánhoz T USOR (2015), 87–88. (No. 80.) 194 Lósy Imre itt – Forgách közlésére reagálva – egy ismeretlen tiszántúli református egyházmegyei zsinatról (vagy egyéb lelkészi gyűlésről) alkot véleményt. Az az élcelődő levél, amelyet Forgách Zsigmond néhány nappal korábban (1641. dec. 10. Hertnek) Batthyány Ádámnak írt, valamelyest árulkodik mind a Lósynak írt levél tartalmáról, mind magukról a végzésekről: „Szintén, hogy ez levelemet akartam bepecsétleni, juta eszembe, hogy e’ minapiba volt Debrecen táján az kálvinista prédikátoroknak gyűlése. Ottan féltvén feleségeket az kan deákoktól, azt végezték, hogy valamely ifjú legény 20 esztendős koráig meg nem házasodik addig, azután ha megházasodik is, de senki közülök őket meg ne esküttesse, öszve se adja, még csuklyába az eklézsiát meg nem követi. Viszont az leány is, az mely 18 esztendős koráig férjhez nem
