Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
III.Forrásközlések
286 SZABÓ ANDRÁS PÉTER való gyalogom sokat elejtett lövéssel az ellenségbe, bosszúságába nekigyútatta az egész falut, istállóimat, asztagimat, kertemet, mind porrá tette. Megmaradván az puszta kőfalok, az melyekből még sem vehették ki emberimet, és most is onnét vitézkednek. Nekem minden marhámot, ménesemet, juhomot mind elhajtották, de úgy tetszik, örömmel szenvedem, csak szolgálhassak őfelségének. Szentmártoni jószágomra, az ki az Tiszán túl vagyon, arra ingyen csak számot sem tartok. Itten Szaláncon is az 179 mindennapi csatákot gyakoroljuk, feles volt itt körü löttem ellenség ez éjjel is. Az segítséget is kétséggel remélheti az ember az német táborból, mert még az ide érkezik, noha nem messze, de az könnyű had addig továbbáll, hanem magam lovasival, gyalogival a’ mit érhetek, és180 noha feles szol gáim estek rabságba, de Istennek hála ugyan feles rabom van énnekem is. Nincs is nehezebb, mind [!] hogy soha az jó fejedelem szolgái szabadulásában nem igyekezik, mert csak az egy trombitásomért tizennégy rabot akartam adni,181 az többi között egy címeres postáját is, és egy német koprolt,182 az eggyel tizennégy // szol gáját szabadíthatta volna, mégsem cselekedte, az mint hogy Faragó183 szabadulása felől is én tudtomra sem igen emlékezett. Az mi magyar hadaink egyébaránt igen oszolnak az németnek csudálatos cselekedeti és füzetetlenségek miatt is. Mert magára az magyarság soha csatára német nékül nem bocsáttatik, azzal ha valamit nyer, tőle elvétetik, sőt, ha nem adja, meg is ölettetik. Úgy annyira, nagyságos uram, hogy annyira elkedvetlenedett az magyarság, hogy semmi kedve sincs, százanként mégyen vissza, mivel184 nem is nyerhet, füzetést sem vehet. Nincs ehhez, nagyságos /uram/, semmi válogatás, akár áruló, akár őfelsége híve jószága légyen, egy iránt kell annak praedára menni. Ez is az oka, nagyságos uram, mért oly keményen viselik itt az emberek magokat, azt alítván, hogy mi haszna, 179 A névelő a sor fölé utólag beszúrva. 180 A kötőszó a sor fölé utólag beszúrva. 181 A fejedelem fogságába esett trombitás, Trombitás Imre ügye természetesen előkerül Forgách Zsigmond I. Rákóczi Györggyel folytatott levelezésében is. SZABÓ (2014), 323, 325–326. 182 Koprol („coprol”) vö. német Korporal, ’káplár, tizedes’. 183 Mezőmadarasi/ Vajdaszentiványi Faragó András („Farago”) 1630 és 1644 között biztosan I. Rákóczi György mezei lovaskapitánya. (MNL OL F 1. 19. köt. 40. , 58–58b., 198–198b. 23. köt. 44b–45b. SZALÁRDI [1980], 151. és 211. JENEY-TÓTHY [2012], 213.) A fejedelem 1636-ban 200 lovassal küldte ki a török ellen portyázni. (MHHD XXIV, 24.) Tőrös János királyi követ 1639. évi jelentése szerint Faragó akkor 500 katonának parancsolt. (EOE X, 252.) Faragó András még az 1644. évi hadjárat elején, 1644. ápr. 9-én esett királyi fogságba, mint a Kapronczay György vezette, a Vág völgyében előrenyomuló fejedelmi seregtest egyik főtisztje. (MHHD XXIV, 141. 143. CSEH-SZOMBATHY [1956–1957]), I, 62.) A fejedelem sokszor hangoztatott kiváltási szándéka ellenére Faragó a hadakozás legvégéig, 1645 augusztusáig biztosan fogságban maradt. MHHD XXIV, 250, 337, 348. 184 Utána áthúzva: „nierni”.
