Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)

III.Forrásközlések

FORGÁCH (III.) ZSIGMOND LEVELEZÉSE LIPPAY GYÖRGGYEL (1639–1644) 285

uram őnagysága, Kassán követe, Majtényi Mihály173

uram majd két hete hogy arestumba// tartatik, az többi is egy sem adott választot az őnagysága levelére.

Maga az fejedelem az Bodrogközbe vagyon, az fia Pusztakörtvélesnél, Zemplénnek ellenibe, túl az vízen.174

Az nem igen kezd népével bírni, mert az erdé

lyi vármegyék és az székelység egy átalan végett Erdélybe vissza akar menni, az magyarországi hada átal nem akar az Tiszán kőtözni. Veszett dolga, noha váltig bíztatja magát mind az török és mind az suecus segedelmével.

Ennek az darab földnek pedig romlását, pusztulását, melyet mind az két részről való had miatt szenved, nagyságodnak meg nem írhatom. Nem is lát az ember majd semmit egyebet, hanem csak az sok égő városok, falvak tüzét, pusztaságát és fegyvert. Úgy annyira, nagyságos uram, hogy Szenderőtől számolvám egész a’ Tiszáig sohot csak egy embert sem találni, mind az hegyekre takarodott, de

175 ott is felkerestetik, levágattatik, minden marhájából kifosztatik.

176 Az én garami kastélomot is megértvén az fejedelem,

177 hogy az tábornak feles élést készítettem, azt hogy ki nem akartam adni, három ízbe ostromoltatta, mind németével, kurtányával178

és magyar hadával is ágyú// nékül, de hogy meg nem vehette, és az benne 173 Kesellőkői Majtényi Mihály („Maiteni Mihaly”) (†1655. ápr. 22.) Nyitra megyei főnemesi csa

lád sarja, Majtényi Imre és nagyluccsei Lipcsei Anna fia. (SZLUHA [2003–2005], II, 76.) 1636–

1652 között a Magyar Kamara tanácsosa. 1652–1655 között a királyi tábla ülnöke. 1655. jan. 20-tól haláláig a Magyar Kamara elnöke. (F

ALLENBÜCHL [2002], 187.) Végrendeletének (1655. ápr. 18. Pozsony) kiadása: ODESCALCHI (1897), 182–185.

174 I. Rákóczi György tábora 1644. jún. 10-én valóban a Zemplén megyei, bodrogközi Kövesden (ma: Malý/Veľ

ký Kamenec, Szlovákia), illetve a nap végén Pácinban volt. Ide jún. 9-én Sáros

patak érintésével vonult át a fejedelem a Zemplén megyei, Varannóhoz közeli Körtvélyesről (ma:Nižný Hrušov, Szlovákia). (ETA IV, 124. [Bánffy György naplója.], ill. MTAKK K 345. dob. No. 1800.MNL OL E 190. 17. dob. No. 3697–3698. MHHD XXIV, 172–175.) A Forgách levelében szereplő értesülés második fele azonban téves: Rákóczi Zsigmond sem maradt Körtvélyesen, hanem 1644. jún. 10-én már a szintén bodrogközi Pácinból keltezte levelét. MNL OL E 190. 17. dob. No. 3695. – A nádor valamivel korábbi gúnyos szavai Rákóczi (valójában elég rugalmas, előrenyomulásokkal tarkított) visszavonulásáról: „Ez a mi lelki-testi szabadság kereső emberünk nem akarván sohul derék harcot állani, az Bodrogközre szorult vala előttünk, rút sárba, vízbe, de ott sem maradhatott, vissza sem mert szállani, hanem Salamonnál Tárkányon alól imígy-amúgy általköttetvén az Tiszát, elment Szakmár felé, vagy hova. Azt hiszem, gyakran néz vissza, de hogy megint általjöjjön reánk, még sem gondolom, mert igen eloszlott a hada...” 1644. jún. 4. kassai tábor. Esterházy Miklós nádor Lippay György esztergomi érsekhez. PL AS Act. Rad. Classis X. No. 196. 15. cs. (X.21. cím, 2650. filmtári tekercs). A hadi helyzetről még: 1644. jún. 12. Kassai tábor. Esterházy Miklós III. Ferdinándnak. MNL OL A 98. 14/I. fasc. No. 28. (9. d. f. 145–146.)

175 Utána áthúzva: „ottis”.

176 Forgách Zsigmond 1644. jún. 9-én Szaláncon kelt, Batthyány Ádámnak írott levelében egészen hasonlóan nyilatkozott: „Rettenetes dolog, minemű pusztítást cselekeszik mindkét had. Úgy annyira, hogy sohut ezen az egész földön egy falut sem tudok, melybe lakos ember találtatnék, mind az iszonyatos nagy hegyekre és erdőkre takarodott.” MNM OL P 1314. No. 14740.

177 Utóbbi két szó a sor elejére, a margóra utólag beszúrva – Forgách Zsigmond garanyi kastélya szerencsétlenül közel esett a fejedelem táborozásának június eleji helyszíneihez.

178 Kurtány (vö. román: curtean, ’udvari’) román zsoldoskatona (eredetileg a román vajdák udva

ri katonáira használt szó).