Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
III.Forrásközlések
282 SZABÓ ANDRÁS PÉTER Galgócon megszállván, én szolgáim hogy meg akartak szállani, vagy inkább szállást kéretni, találkozott egy étekfogóm ahhoz az házhoz, az holott annak az egyníhány dragonnok volt előttökjárója szálláson, ki mint lengyel, részeg is lévén, nagy ártatlanul az étekfogóm mellyének szegezi az pisztolt, el is csappontja ölő szándékkal, de Isten úgy adta, hogy az pisztol el nem sölt.160 Erre én is szinte reá értem, mint olyan gonosz szándékú embert megfogattam, azt sem tudván, hova való, mert csak az üstökvonásra értem véletlenül. Megértvén azért, hogy Csáky uram szolgája, kibocsátottam, nem is veszett el semmije. Úgy látom, hogy ezért az jó sógor haragszik, de kettő az // város. Egyikbe igen haragusznak, másikába nem félnek. De ez Istennek szemlátomást való ostora, hogy egy részeges lengyel miatt az jó intentiók változnak. Patientia. Isten látja, nagyságos uram, hogy félek, úgy ne járjunk, mint az a’ ki véteni akart, és magán ejtette az kárt. Mi is bízunk az vétő lengyelhez,161 magán esik ugyan az kár, de azzal 162 nem leszen meg az vétés,163 hanem mirajtunk az kár. Kérem alázatosan nagyságodat, tudósítson az intentumokról, talám hozzá szólhatni, mert én is ösmerem azt az nemzetséget. Az alphabetumot nagyságod parancsolatja szerént megküldtem.164 Az atyámfia ír feles leveleket, melyekkel Pozsonba keresnek,165 kin felette búsulok, mert tudom, hogy voltaképpen ír mindenekről. Nagyságod kezéhez ha jutnak, kérem nagysápes vármegye főispánja, 1644-től haláláig tárnokmester. Életéről: DEÁK (1888) és P APP (2011), 35–49. 160 Abból a saját kezű latin nyelvű levélből, amelyet Forgách Zsigmond 1644. márc. 2-án Galgócról küldött a királynak, kiderül, hogy előző nap este ért Galgócra, tehát az érseknek írt levél a konfliktus miatti első felháborodásában született meg, még aznap éjszaka. (MNL OL A 98. 14/II. fasc. No. 130. [10. d. f. 471r-472v.]) A királynak írt másnapi levelében egyébként nem emlékezik meg erről az esetről, hanem csak általános politikai és katonai kérdésekről, így például a szatmári vár kiszolgáltatott helyzetéről és az országba vezényelt német katonaság késedelmes indulásáról. – Csáky István 1644 februárjában saját kezdeményezésére Lengyelországban járt, azzal a céllal, hogy előkészítse a terepet III. Ferdinánd számára egy esetleges lengyelországi hadtoborzásra. (T USOR [2000], 242.) Innen visszatérve Galgóc érintésével Nagyszombatba ment, ahol 1644. márc. 2-án személyesen találkozott az érsekkel. Az érseknek a látogatás előtt írott levele szerint ekkor Csákyt száz (lengyel) dragonyos és száz további lovas kísérte. 1644. febr. 27. Pozsony, márc. 1. Nagyszombat, márc. 2. Sempte. Lippay György érsek levelei a királynak. MNL OL A 98. 14/II. fasc. No. 127. (10. d. f. 448r–449v.) No. 130. (10. d. f. 464r–465v. és 469r–470v.) 1644 márciusának közepén Csáky III. Ferdinánd hivatalos követeként visszatért Lengyelországba, azzal a céllal, hogy IV. Ulászlótól aktív katonai támogatást kérjen. A sikertelen követjárás történetéhez: DEÁK (1883), 154–157. HILLER (1989), TUSOR (2000), 242–243. T USOR (2015), 173–174. (No. 174.) A februári előzményekről csak Tusor Péternek van tudomása. 161 Utána áthúzva: „hogy”. 162 Utána áthúzva: „me”. 163 Az eredetiben „vétes”. Annak a lehetősége is felmerül, hogy Forgách „vétkes”-t akart írni, de véletlenül kihagyott egy betűt. 164 Alphabetum alatt itt rejtjelkulcsot (clavis) kell érteni. Abból a levélből, amelyet Forgách Zsig mond 1644. márc. 14-én Galgócról írt a királynak, kiderül, hogy körülbelül három hónappal azelőtt kapott az uralkodótól egy rejtjelkulcsot. (MNL OL A 98. 14/II. fasc. No. 138. [10. d. f. 517r.]) 165 Utána áthúzva: „mellien”.
