Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)

I.Tanulmányok

HERCHL ANTAL ISKOLAMESTER TEVÉKENYSÉGE BAJNÁN (1764–1773) 29

Minek utána már Nyavalyás Ágyambúl,

Régtül fogva tartott terhes Nyavalámbúl

A’ Mennyei Orvos föl költe álmombúl,

Jutalmat kér tőlem irgalmasságábúl.

Terhes kőltségeket én reám nem vete,

Tudván szegénységemtül ez nem telhetne,

Hanem hálá adó szivet csak kővete,

Hasznos orvosságát hogy velem közlötte.

Kiért légyen áldott őrők lakó helye,

Abban uralkodó Isteni Szent Neve,

Hogy szent kebelibül folyó Orvos leve,

Gyógyitson sokakat hatalmas szent keze.

89

Ekkor, 1764-től Bajnán örömteli évek köszöntöttek életére. Itt végre kibontakoztathatta tehetségét, és a méltó bért is megkapta munkájáért.90

Herchl verses önéletírása tükrözi a levéltári forrásokból dokumentálható bajnai vallási életet. Magiszterünk rendszeresen tanított, a Szent Adalbert-plébániatemplomban kántorként és harangozóként szolgált, felhúzta a báró Sándor Mihály által építtetett toronyórát, ügyelt az örökmécsesre, és a faluban az egész éjszakán át tartó halottvirrasztás szép szokását is elvégezte. Szemléletes és némi öniróniával telt verses önéletírása szerint a halottbúcsúztató énekek szövegét saját maga költötte:

91

Kötelességem volt a’ mi a’ Templomi

Szolgálatok szoktak akár holis lenni,

Kereszteléskor-is szinte jelen lenni,

Ha azoktúl garast akartam bé venni.

89 Uo., 361. (Herchl számozásával: 34.)

90 Tóth Krisztina kutatásai szerint az iskolamester kántorböjtök alkalmával 25 dénárt kapott, ezenkívül járt neki a plébánosi párbérből, valamint az egész telkes jobbágyoktól egy szapu, féltelkesektől egy véka gabona. Készpénzben 12 forintot kapott a falusiaktól, a temetéseken éneklésért 12 dénárt, harangozásért 6 dénárt jutattak neki. Jövedelmét egy kaszáló és az uradalomtól kapott tűzifa-járandóság egészítette ki. Kántorként a miséken beszedett pénz harmada és a betlehemezés teljes bevétele illette meg. Bővebben: TÓTH (2001), 123.

91 A Vas megyei Perenye községben még ma is élő hagyomány, hogy az előénekes maga írja a típusdallamokra a halottvirrasztó énekeinek szövegét az elhunyt életkorának, családi állapotának és foglalkozásának megfelelően. A búcsúztató verseket 2015 máju sáig Bejczi Józsefné Hittaller Anna (1928–2015) előénekes asszony típusok alapján költötte. Bővebben: M

EDGYESY (2011), 340–345.