Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)

III.Forrásközlések

FORGÁCH (III.) ZSIGMOND LEVELEZÉSE LIPPAY GYÖRGGYEL (1639–1644) 275

tur. Se tamen127

non posse usque adeo ipsum formidare, nisi vellet esse causa suae ipsius ruinae, nihilominus si consideretur praesidii Zatmar et aliorum confiniorum destitutus128

et ruinosus status, potest occasio facere furem. Videretur itaque sibi copias in illis partibus per dominum Sereny129

collectas non oportere statim, donec appareret, quo res inclinent, inde educere. Porro expediens etiam iudicaret, si Zatmarium quanto cius vel quingenti pedites Germani cum aliquo bono capitaneo mitterentur. Tertio, ut per cameram confinia // illarum par tium exolverentur, quorum solutio iam in promptu esset. Deinde sua maiestas dignaretur adhuc vel pro duobus millius conducendis pecuniam in illas partes mittere quantocius. Posset his effectuatis, et si dominus generalis quoque cum confiniariis ad Zatmar se conferret,130

in tali casu aliqua resistentia

131

principi opponi, donec ulterior fieret provisio, neque ipsos imparatos opprimeret. Haec se domino archiepiscopo confidente voluisse perscribere, quae licet suae maiestati quoque demisse per litteras significasset, non ita fuisse tamen de particularibus. Velle deinceps certiora indagare.”

11. 1643. okt. 1. Pozsony. Lippay György esztergomi érsek /Forgách Zsigmondnak/. Eredeti, saját kezű, a címzésoldal hiányzik. PFL Erdődy cs. 18. cs. Fasc. 61. No. 2806.

Az kegyelmed leveleit szeretettel vettem, értem az oda való rossz híreket is. Valahová teszen az Úristen, de ez idén nem félhetek az erdélyi fejedelem kijövetelétűl. Gonosz szándékát és az ellenséggel való cimborálását nem kétlem, de hogy ennyire elmúlván az idő, egyéb dispositiókban is fogyatkozása lévén, otthon is az vajdák veszekedése,132

alég hihetem, hogy ez idén módja legyen benne. Mindaz

-127 Az áthúzott „nihilominus” fölé írva.

128 Utána áthúzva: „status”.

129 Kisserényi (kisserjéni) Serényi Pál báró (†1667), Serényi Ferenc fia. Lipót Vilmos főherceg seregében 1642. nov. 2-án részt vett a vesztes, ún. második breitenfeldi ütközetben. (T

USOR [2015], 130. [No. 125.] Az itt szereplő feltételezés szerint Nyáry István gyámfia) 1644 márciusában Szendrőn működött császári katonatisztként. (

NAGY [1998], 23. [No. 1.] Serényit – valószínűleg. tévesen – szendrői kapitánynak tartva.) 1645–1656 között Dunáninneni kerületi és bányavidéki végvidéki főkapitány helyettes. P

ÁLFFY (1997), 272. – Serényi 1643 nyarán Felső-Magyarországon toborzott lovasokat a király számára, amelyeket minden valószínűség szerint a csehországi hadszíntéren kívántak bevetni. Lásd 1643. júl. 30. Pozsony. Esterházy Miklós nádor Sáros vármegyének ŠAP ŠŽ Acta politica 1643/No. 8. (51. doboz).

130 Az áthúzott „pareret” főlé írva.

131 Utána áthúzva: „ipsi”.

132 Az I. Rákóczi György által pártfogolt havasalföldi vajda, Matei Basarab éppen ekkor harcolt az ellene sokadik alkalommal támadást intéző Vasile Lupu moldvai vajdával. Esterházy Miklós nádor 1643. szept. 26-án Semptén kelt opiniójában az érsekhez hasonlóan ítélte meg a helyzetet: A fejedelem ellenséges szándékai dacára most nem fog a királyságra támadni, mert a román vajdák konfliktusa leköti. Felső-magyarországi toborzása hátterében pedig egyszerűen az áll, hogy így akarja akadályozni a királyi hadfogadást és a királysági személyes hadfelkelést, közvetett segítséget nyújtva a svédeknek. Véleménye szerint nem szükségesek komolyabb