Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)

III.Forrásközlések

FORGÁCH (III.) ZSIGMOND LEVELEZÉSE LIPPAY GYÖRGGYEL (1639–1644) 261

ott benn// hagyta,57

az ki meghitt emberi. Mi végre hívatta be őköt, nem tudha

tom. Konszky uram is mi választtal gyütt az Portáról, kérem kegyelmedet, adja tudtomra, mert úgy hallom, egy holnapig csak az fővezérnél sem lehetett audientiája.58

Kikeletre bizonyos szándéka az fejedelemnek, hogy az fejedelemasszont kibocsássa az ide ki levő jószáginak látogatására, mivel hogy immáron őfelségétől is vagyon arra engedelme.59

Maga is Munkácsig örömest kigyünne, ha megnyer

hetné őfelségétől. Ezeknek utána tartsa meg Isten kegyelmedet. Datum Viennae, die 24. februarii 1640.

Kegyelmednek szeretettel szolgál: Forgacs Sigmond manu propria

5. 1640. aug. 28. Garami kastély. Forgách Zsigmond [Lippay György egri püspöknek és magyar kancellárnak] Eredeti, saját kezű, a címzésoldal hiányzik. PL AS Act. Rad. Classis X. No. 196. 9. csomó p. 487–489. (MNL OL 2647. filmtári tekercs X.15. cím)

Illustrissime et reverendissime domine, domine mihi observandissime, salutem servitiorumque meorum paratissimam semper commendationem!

Isten kívánta való jovaival áldja meg kegyelmedet. Élek én még, kegyelmed szolgája, és kérem, mint holtról el ne feledkezzék, vigasztaljon egyszer levelével. Innét e maiori nostra Tartaria60

kegyelmednek semmit új hírül nem írhatok, ordinis aulae familiaris”) említik. (RMNy III. 1797. és 1807.) 1640 elején szintén I. Rá kóczi György elsőrendű familiárisa („primarius familiaris”) (MNL OL A 98. 12. fasc. No. 32. [7. d. f. 171r.]) 1641 márciusában ismét a nádornál jár követségben. (HAJNAL [1930], 20.) Egy 1649. évi könyvajánlásban Hanzlikon (Trencsén megye, ma: Hanzlíková, Szlovákia) lakó nemesként szerepel. RMNy III. 2293.

57 Utána áthúzva: „m”.

58 Szentdomonkosi és konscsinai (ma: Konjščina, Horvátország) Konszky Mihály báró („Konski uram”) katonai érdemek nyomán felemelkedett horvát főrangú család tagja. A család számára magyar bárói címet szerző Konszky Mihály (bárói rangemelés: 1603. máj. 10. Prága. MNL OL A 57. 5. köt. 711.) fia, Konszky Gáspár királyi tanácsos (kinevezés: 1625. dec. 15. Sopron. MNL OL A 57. 7. köt. 595.) édestestvére. Fiatalon Lipót Vilmos főherceg kamarásaként szolgált. 1639 őszén rendkívüli császári követként a Portán járt. A harmincéves háború több hadjáratában részt vett a főherceg mellett, a svéd fogságot is megjárva. Később a főherceg udvari tisztviselőjeként („argentariae camerarius”,’ezüstneműek kamarása’) szolgált. Ebben a minőségében 1647. febr. 9-én a pozsonyi országgyűlés alatt III. Ferdinándtól maga, és unokatestvére, Konszky Péter számára magyar grófi rangemelést szerzett „Szentdomonkos és Konscsina örökös grófja” titulussal. (MNL OL A 57. 9. köt, 858.) A régebbi német szakirodalom követjárása kapcsán tévesen a jóval ismertebb cseh Kinsky család tagjának tartotta. HAMMER (1829), 261. SPULER (1936), 334.

59 Innen és más forrásokból is tudjuk, hogy I. Rákóczi Györgynek és feleségének magyarországi látogatásaihoz előzetes királyi engedélyre volt szükség. Először Tőrös János királyi követ 1639. augusztus végi gyulafehérvári tárgyalásain került elő Loránttfy Zsuzsanna felső-magyarországi útjának ügye, ám az akkor még a szüret idejére tervezett látogatás végül a fejedelemasszony betegeskedése miatt késedelmet szenvedett. MOL A 98. 12. fasc. No. 24. (7. d. f. 90r.) SZILÁGYI (1893), 342–344. T

USOR (2015), 51. (No. 49.)

60 Magna/maior Tartaria (Nagy Tatárország), a korban a Kaszpi-tengertől és az Urál hegységtől a Csendes-óceánig húzódó nagy, török népek által lakott közép- és észak-ázsiai terület földrajzi