Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
230 GEREBEN FERENC ben egy egészen furcsa, történelem diktálta szempont is szerepel: „Az állami rendelkezések szerint magyartanári pályára papi intézet növendéke nem mehet (...), tehát az elsőrangú célt, hogy a felsőbb irodalmi tanulmányokra készüljünk elő, kissé mellőzni kell, mégis meg akarunk tanulni tanulmányt írni, esszét készíteni, rövid és tartalmas előadást tartani.” És a diákköltőket is felszólítja, hogy hozzanak verseket elbírálásra és felolvasásra. Az „általános műveltség kiszélesítése céljából” ismertetendő témákat, írókat ajánl, részben „évfordulós” magyar és világirodalmi klasszikusokat, részben „egészen modern költőket és írókat”. (És az utóbbiak között persze Heinrich Böll is szerepel.) A programadó beszéd azt is megemlíti, hogy a magyar szakkör irodalom mellett „nyelvészkedésre” is vállalkozni akar: egy kis etimológiára szükség van az általános műveltséghez. Az 1964. május 13-áról keltezett Beszámoló 29 az 1963/64-es tanév magyar szak körének eseményeit foglalja össze. Előadások hangzottak el a katolikus költőkről (Sík Sándor, Mécs László, Harsányi Lajos, Pilinszky); François Mauriac ról, Thornton Wilder ről, Faludi Ferencről . A kortárs szerzők közül az alábbiak munkásságát ismertették a fiúk: Updike, Jevtusenko, Szolzsenyicin, Déry Tibor, Ivo Andrics, Dürrenmatt, Fejes Endre, Günter Grass. Ezenkívül volt egy vita az irodalmi korszerűségről, valamint (Maróti Lajos cikke nyomán) az irodalom és a technika kapcsolatáról, és a tanév során egy szavalóversenyt is rendeztek. Az írólisták – így utólag is megállapíthatjuk – figyelemreméltó nyitottságról és az újdonságok iránti erős érdeklődésről tanúskodnak. Az ötvenes évek – irodalmi vonatkozású – Cziráki-iratai között azonban találhatunk olyat is, amelynek egyes állításaival manapság nem nagyon értenénk egyet, illetve amelyeknek már akkori vitathatóságát maga László atya is elismerte. Egy könyvtárosi beszámolóról van szó, amelyet a tantestületnek tartott, valószínűleg 1955-ben.30 A beszámoló bemutatja az Ifjúsági Könyvtár fejlődésének útját, amely 1939-ben 23 kötettel indult, és a beszámoló idején – „brossúrákat és régi tankönyveket is beleértve” – 1250 kötetet számlált; valamint meggondolásokat, töprengéseket tartalmaz a diákok olvasóvá nevelésével kapcsolatban. A ponyva irodalmat egyfelől ártalmasnak (időt rabol a tanulástól), másfelől hasznosnak tartja: növeli az íráskészséget. Az előadó hangsúlyozza, hogy más a tanulás és más az erkölcs szempontja az olvasmányok megítélésében, és ő az utóbbit is nagyon fontosnak tartja. „Azt hiszem, kissé prűd és merev voltam mint könyvtáros egyes könyvek visszatartásában. Ezt a vádat szívesen vállalom és állom.” (Itt a Sancta Virginitas kezdetű, a nevelőknek szóló pápai körlevélre hivatkozik. Majd foly tatja:) „Valószínű, hogy nem mindenki van egy nézeten velem, szívesen elállok nézetemtől, ha meggyőznek.” 29 PFKK BK, Uo. 30 „Gondolatok a könyvtárban (avagy a könyv szerepe diákjaink életében)”. PFKK BK, Uo.
