Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
ETŰDÖK CZIRÁKI LÁSZLÓ OSB CENTENÁRIUMÁRA 227 a hadifogságot, mely a káosz tüneteit kezdte mutatni, szép emlékké, értékes idővé varázsolta eredményes rendjével és munkájával. Egy nap eltűnt (ez) az ember, a százados, az amerikaiak észrevehették szervezési képességét és olyan táborokba, ahol kétségbeejtő állapotok uralkodtak, beállította ezt a vasembert, és rendet csinált. A tábor alja, munkakerülő lumpenek fellélegeztek, amikor elment, bennem szomorú üresség támadt. Úgy éreztem, az apámat vesztettem el, aki, ahogy emlékszem rá, foglalkozásánál fogva goromba, nyers ember volt, de igazságos. És akkor jöttem rá, hogy felnőtt lettem lélekben is, nemcsak testben, mikor igényemmé vált a fegyelem.” A történet betagozódik a „regény”-folyamba és a pedagógiai problematikába. Bevezető része is (valamelyik) osztályának szól, hangsúlyozza, hogy élete példájából erkölcsi tanulságot kíván levonni, és a történet révén lényegében a jó vezetőről szóló belső töprengéseit folytatja. Jelen esetben mintha – legalábbis bizonyos szituációkban – az erős (de igazságos) vezetőre szavazna, ilyennek látta korán elhunyt édesapját is. Majd a rend és fegyelem fogalmát az „Evangélium fényében” vizsgálja meg, gondolatait azzal zárva, hogy „isteni és emberi tanítás együtt buzdít bennünket a fegyelem megbecsülésére”. A magyartanár Cziráki László szellemi profilját magyartanár mivolta nélkül nem lehet megrajzolni, hisz prefektus-léte mellett ez volt padagógusi lényének fő oldala. (Másik szakját, a franciát főleg csak különóraként tanította, és a diákelmék általános műveltségének emelésére használta.) Szaktanári működéséről több írásos emlékezés is nyilvánossá vált.25 Volt diákjai elsősorban műveltségét, emberségét, az irodalom megszerettetésének képességét emelik ki. Magam is összefoglaltam már másutt ilyen tárgyú emlékeimet,26 amelyek nem csak saját diákkori, hanem későb bi: magyar szakos egyetemistaként, majd olvasáskutató szakemberként abszolvált (pannonhalmi és győri) óralátogatási élményeimre támaszkodtak. Módszereinek és látókörének széles skálája volt számomra elsősorban a megragadó. Egyfelől az irodalomtanításban, az egyes művek megismertetésében is szerette a „rendet”: a legfontosabb ismereteket tartalmazó szisztematikus vázlatot; másfelől az egykori Eötvös-kollégista jól tudta, hogy egy-egy mű világa is végtelenül tágas lehet, ezért a racionálisan felvázolt ismeretek az egyéni értelmezés, az individuális 25 Lásd elsősorban: KALLÓS (2014). 26 GEREBEN (2009), 88–89.
