Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
220 GEREBEN FERENC voltaképpen az ő ars pedagogicá ja, nevelői identitásának foglalata. Korholással kezdődik, amiért a fiúk még mindig nem ismerik őt eléggé: 18 „Kedves Fiúk! A négyszemközti beszélgetések során egyre jobban meggyőződöm arról, hogy ti még nem ismeritek egészen az én gondolkodásmódomat. Miért nem parancsolok határozottan? A kirándulásnál nem is volt precíz, egyértelmű eligazítás – jegyezte meg valaki közületek, akinek a megjegyzésében nem volt sem önzés, sem bántó él, hanem az erős kezet igénylő diákszív őszinte megnyilatkozása. Az én elvem az, hogy ti az adott keretek között önállóan [Kiemelés: Cz. L] élhessétek pannonhalmi életeteket. Legyen fegyelem, mert ez teszi lehetővé a becsületes munkát, a szükséges pihenést és a komoly életet. Kiránduláson pl. én csak akkor akarok ott lenni, ha baj van, s csak azért mondok, tiltok valamit, hogy a bajt elhárítsam, megelőzzem, ezért nem hallgattam a toronyiránt való hegymászás gondolatára példának okáért. Vidámabb lehettem volna útközben, tudom, erről nem tehetek, ezt nem lehet magamra erőszakolni. Egyébként lélekben mindig előttem vagytok. Mindig látlak benneteket, ha órán vagytok, ha odahaza vagytok, talán még ha alusztok, akkor is. És minden idegszálam értesít a közösség lelkületének minden rezdüléséről. [ Kiemelés tőlem: G. F.] Megérzem, ha eltávolodtok tőlem, ha bíráltok a hátam mögött, ha konkolyt vetettek közétek diákarcokból beszélő gonosz ajkak. Mindamellett nem akarok kaszárnyát csinálni abból, ami otthon, diákotthon . [Kiemelés: Cz. L.] Ahogy a pásztor terelgeti nyáját... Csak ott van [Kiemelés: Cz. L.], s néha itt vagy amott a pásztorbot végével biztatja vissza a félrelépni akarókat. S elmegy keresni az elveszettet, míg a 99 rendes egyedül érzi magát. A pásztor, a jó pásztor módjára szeretnélek vezetni benneteket. Úgy, ahogy az Úr Jézus vezeti a lelkeket. Halk illetéssel. Eszközöm a meggyőzés, a türelmes várakozás, az intés, ha lehet, a szeretet esetleg azzal szemben, aki a legjobban megbántott. [Kiemelés tőlem: G. F.] Ez nektek nem tetszik. Ez nem férfias. Ebben ti csak gyengeséget láttok. – Én mégis így cselekszem, mert meggyőződésem, hogy így jó. (...) Ha a kemény nevelésből valaki átmenet nélkül kerül ki az élet szabad küzdőterére, nem érezvén az erős kezet, nem találja magát, mert nem hallja a parancsot, nem tud önállóan határozni, mert azelőtt a prefektus mindent megtett helyette, neki csak engedelmeskednie kellett gépszerűen. S ha most más irányból kap parancsszavakat, gépszerűen engedelmeskedik egy másik rendszernek, gondolkodni viszont nem szokott, mert így szokta meg. 18 PFKK BK, Uo.
