Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
ETŰDÖK CZIRÁKI LÁSZLÓ OSB CENTENÁRIUMÁRA 217 De ha a regényműfaj fikció volt is, évekig makacsul ragaszkodott hozzá, túlélte kedves első osztályát is: két évvel későbbi, 1957. május 4-éről keltezett fel jegyzésének kezdő mondataiban még címet is ad művének, amelyet itt már „soha el nem készülő regényének” mond: 12 „Kedves Fiúk! Soha el nem készülő regényemnek egyik lapját írom most meg rólatok, első bésekről. A regény címe: Akik a kétezredik évet megérik. 13 [Kiemelés tőlem: G. F.] Hősei pannonhalmi diákok. Írója az élet, lerögzítője a prefektus, aki némely diák számára a börtönőr, mások számára a szülő helyettese szerepét tölti be. Valamikor, pontosan két éve sok időm volt, hetenként írtam az egyik oldalt a másik után, illetve rögzítettem le, most nem így van. Ez évben először szakítok időt magamnak arra, hogy megálljak és szembenézzek veletek mint regényhősökkel. Hogy vagyunk mi egymással? Majdnem egy éve együtt küszködünk ebben a bizonytalan világban, haladtunk-e egymás felé, közelebb jutott-e egymáshoz tanár és diák? Osztálytárs és osztálytárs?” A feljegyzés folytatásában az új osztály hosszadalmas és küzdelmes beilleszkedési korszakát elemzi, a fiúk vele és egymással vívott konfliktusait írja le, aggodalommal, de nem túldramatizáltan. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy ez az 1956/57-es tanév történelmileg is nagyon zaklatott volt: első félévében zajlott le az 1956-os forradalom, a második félévre estek a megtorlások, mindkettő érintette magát Pannonhalmát is, és ezen kívül sok fiú családját és személyes sorsát.14 Van azonban ebben az 1957. május 4-i feljegyzésben egy meglehetősen drámai bekezdés is, amely írásba foglalt intelemként zárul: „Ma Szent Monika napja van. Aki könnyeivel sírta vissza és imádkozta vissza a fiát a rossz útról, és szentet nevelt belőle. A ti édesanyátok némelyike is Monika, név szerint csak egyé, a valóságban azonban elég szép számmal vannak, akik itt sírnak a szobámban a fiuk jövője felett. Özvegy édesanyák, akik egész élete egyetlen mártíromság, s a fiuk lenne az egyetlen örömük, ha az megemberelné magát. És a nem özvegy anyák, akik a robottól szeretnének felocsúdni itt Pannonhalmán, és ehelyett fiuk haszontalanságain kell mérgelődniök. Édeis. Az osztályfőnök az a Sulyok Efrém OSB volt, aki Czirákit még a pápai gimnáziumban tanította. 12 PFKK BK, Uo. 13 Ennek az írásnak a szerzője itt el kell hogy árulja: ebbe az osztályba járt ő is. És van olyan osztálytársa, aki emlékszik arra, hogy László atya annak idején beszélt is erről a regényről, és ezt a címet is megemlítette. A később szóba kerülő időhiányra az is magyarázatot adhat, hogy ennek az osztálynak Cziráki László nem csak prefektusa, hanem osztályfőnöke és magyartanára is volt egy személyben, más, „összgimnáziumi” feladatai mellett. 14 Részletesebben lásd: SZALAI (2009); valamint S ZALAI (2014).
