Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
I.Tanulmányok
22 MEDGYESY S. NORBERT egyik tanúbizonysága a tanulmányunkban vizsgált énekeskönyv is. Herchl Antal helyi szolgálatának befejezése után hét esztendővel, 1780-ban vetették papírra azt a canonica visitatió t, amely De Divino Officio (§8) fejezetében – vizsgált témánk szempontjából – kulcsfontosságú mondatot tár elénk a Szent Adalbert-templom ének- és imádságrendjéről. A leírás szerint hétköznapokon a Szentháromság-olvasót (Rosarium Sanctissimæ Trinitatis) , alkalmilag Szűz Mária olvasóját (azaz a rózsafüzért) imádkozzák a mise alatt, és ezek közé az imádságok közé szövik az úrfelmutatás után az Oltáriszentségről szóló népéneket (Cantus de Venerabi li). A nép gyülekezése idején a prédikáció vagy a mise kezdetéig vasárnapokon a Szentháromságról, ünnepnapokon Szűz Máriáról szóló népénekek hangoznak el, amelyeket orgonaszó kísér (sub quo pulsatur organum) és a nép az iskola mesterrel énekel úgy, amint a Bajnai Énekeskönyvben található (et populus Lu di-Magistro concinit Cantilenas, quae habens in Cantionali Bajnensi).53 A quae habens in Cantionali Bajnensi kifejezést a későbbiekben egy másik kéz írásával áthúzták, és a jobb columnába odaírták mellé: Normales. 54 A leírás szerint tehát Bajnán a jozefinizmus előtti években (vagy évtizedekben) buzgón imádkozták a középkori esztergomi rítus vasárnapi laudes-antifónáira55 és Padányi Bíró Már ton (1693–1762) veszprémi püspök egyik elmélkedésére és imakönyvére56 vis z szavezethető Szentháromság-olvasót,57 a máriás rózsafüzért, tartották a bevezető népének szokását, amelynek tételeit ráadásul egy kimondottan bajnai énekeskönyvből (Cantionale Bajnense) merítették. Ez a kötet a népénekkincs bajnai szö vegváltozatait és nótajelzéseit őriz(het)te, illetve tárja elénk a mai napig, ugyanis Herchl Antal – jelenleg Pannonhalmán őrzött – énekeskönyvét 1765–1767 között vetette papírra Bajnán, és 1773-ig szolgálta a bajnai istenházát és annak iskoláját. Ennek alapján elképzelhetőnek tartjuk, hogy az 1780-ban készített canonica vi sitatio Herchl Antal kéziratos énekeskönyvére gondolhatott, amikor Cantionale Bajnenséről ír. A Normales -megjegyzés arra utalhat, hogy a későbbiekben a helyi hagyományt normális, azaz hivatalosan jóváhagyott kiadvánnyal igyekeztek kiszorítani. Tárgyalt kézirategyüttesünk provenienciája, Pannonhalmára kerülésének 53 „Sub sacro ferialis diebus oratur aliquando Rosarium Sanctissimæ Trinitatis, aliquando Beatæ Virginis et nonnunquam ad Elevationem interseritur Cantus de Venerabili. Diebus autem Dominicis cum Compulsu inchoatur cantus de Sanctissima Trinitate, diebus Festivis de Beata Maria Virgine et producitur usque initium Concionis aut Sacri, sub quo pulsatur organum et populus Ludi-Magistro concinit Cantilenas, quae habens in Cantionali Bajnensi.” (BPI, Visitatio Canonica Bajnensis, 1780, 22. Bal columna.) 54 Visitatio Canonica Bajnensis, 1780, 22. Bal columna. 55 Népi gyűjtésből kiadta: Musica Sacra II. (1974), 10, nr. 4; elemzése: DOBSZAY (1995), 37; hangzó formában jelen sorok írójának perenyei (Vas) népi gyűjtéséből: Ecclesia Agathae, (2011), CD 2; CD ROM 004a–e. 56 PADÁNYI BÍRÓ Márton (1756). Helybéli továbbéléséről: DÉNESI (2008), 93–124. 57 A Szentháromság-olvasó imádkozásához tárgyalt időszakunkban XIII. Kelemen pápa (1758– 1769) kötött búcsúkat. Bővebben: BÁLINT (1998), 442–443.
