Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
FORRADALOM ÉS MEGTORLÁS A PANNONHALMI BENCÉS GIMNÁZIUMBAN 203 dassák le a rendtagok Legányi Norbert főapátot, aki nem felel meg a fenti követelményeknek. A bencések között általános felháborodást keltett a levél. [...] Úgyhogy még azok is, akik szemben és mögötte bírálták a főapát intézkedéseit, azok is elutasították. [...] Szinte egyöntetű a vélemény, hogy a leveleket nem rendtárs írta. Mindenki Rozsály Menyhért győri püspöki helynökre gyanakszik, akiről ismeretes, hogy ellensége Legányi Norbertnek. [...] Megjegyzés: A Pannonhalmával kapcsolatban megindított akciónk egyik részét tartalmazta a jelentésben szereplő »névtelen levél« elküldése is. E jelentés is tartalmazza, hogy nem sikerült teljesen megvalósítani elképzeléseinket. Az általános negatív (részünkre) hangulat ellenére a levél alapján sikerült nyílttá tenni a renden belüli suttogásban és magánbeszélgetésekben megnyilvánuló – a Legányi-féle vezetési és magatartási problémákat. Véleményem szerint az eddig szerzett tapasztalatok és hangulatok tanulmányozása alapján, ameny nyiben készítenénk egy magasabb szintű és tartalmú levelet, úgy közelebb jutnánk az eredetileg kitűzött célhoz a bencés renden belüli bomlasztáshoz.” 229 Csak néhány év telt el, és sikerként számoltak be a Legányi Norbert főapát elleni akcióról: „Több éves perspektivikus terv alapján végzett munka eredményeként elősegítettük Legányi Norbert reakciós bencés főapát megbuktatását és a renden belül a reakciósok által vezetett egység megbontását. A renden belüli politikai és személyi harc kibontakoztatásával elősegítettük a reakciós erők elszigetelését. A rendtagok többsége kívánta a főapát leváltását és ezt különböző csatornákon a Vatikán tudomására is hozták. A Vatikán hosszas vizsgálatok után Legányit alkalmatlannak találta és intézkedett leváltásáról. Legányi leváltásának jelentősége túlnőtt a bencés rend keretein. A klerikális reakció és az ellenséges elemek elleni harc egyik központi kérdésévé vált. Az egyik illegális rendi vezető személyiségével abból a célból tartunk kapcsolatot, hogy számára biztosított kisebb engedmények viszonzásául fellép a renden belüli reakciós elemek ellen. Tevékenysége eredményeképpen a renden belül háttérbe szorultak az eddigi hangadó ellenséges csoportok.” 230 229 ÁBTL 3.1.2. M-25793. 99–100. 230 ÁBTL 4.1. A-3824/2. 80
