Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)

II.Közlemények

FORRADALOM ÉS MEGTORLÁS A PANNONHALMI BENCÉS GIMNÁZIUMBAN 203 dassák le a rendtagok Legányi Norbert főapátot, aki nem felel meg a fenti követelményeknek. A bencések között általános felháborodást keltett a le­vél. [...] Úgyhogy még azok is, akik szemben és mögötte bírálták a főapát intézkedéseit, azok is elutasították. [...] Szinte egyöntetű a vélemény, hogy a leveleket nem rendtárs írta. Mindenki Rozsály Menyhért győri püspöki hely­nökre gyanakszik, akiről ismeretes, hogy ellensége Legányi Norbertnek. [...] Megjegyzés: A Pannonhalmával kapcsolatban megindított akciónk egyik ré­szét tartalmazta a jelentésben szereplő »névtelen levél« elküldése is. E jelentés is tartalmazza, hogy nem sikerült teljesen megvalósítani elképzeléseinket. Az általános negatív (részünkre) hangulat ellenére a levél alapján sikerült nyílttá tenni a renden belüli suttogásban és magánbeszélgetésekben megnyilvánuló – a Legányi-féle vezetési és magatartási problémákat. Véleményem szerint az eddig szerzett tapasztalatok és hangulatok tanulmányozása alapján, ameny ­nyiben készítenénk egy magasabb szintű és tartalmú levelet, úgy közelebb jut­nánk az eredetileg kitűzött célhoz a bencés renden belüli bomlasztáshoz.” 229 Csak néhány év telt el, és sikerként számoltak be a Legányi Norbert főapát elleni akcióról: „Több éves perspektivikus terv alapján végzett munka eredményeként előse­gítettük Legányi Norbert reakciós bencés főapát megbuktatását és a renden belül a reakciósok által vezetett egység megbontását. A renden belüli politi­kai és személyi harc kibontakoztatásával elősegítettük a reakciós erők elszi­getelését. A rendtagok többsége kívánta a főapát leváltását és ezt különböző csatornákon a Vatikán tudomására is hozták. A Vatikán hosszas vizsgálatok után Legányit alkalmatlannak találta és intézkedett leváltásáról. Legányi levál­tásának jelentősége túlnőtt a bencés rend keretein. A klerikális reakció és az ellenséges elemek elleni harc egyik központi kérdésévé vált. Az egyik illegális rendi vezető személyiségével abból a célból tartunk kapcsolatot, hogy számára biztosított kisebb engedmények viszonzásául fellép a renden belüli reakciós elemek ellen. Tevékenysége eredményeképpen a renden belül háttérbe szorul­tak az eddigi hangadó ellenséges csoportok.” 230 229 ÁBTL 3.1.2. M-25793. 99–100. 230 ÁBTL 4.1. A-3824/2. 80

Next

/
Thumbnails
Contents