Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
190 BAJNÓCZI GÁBOR 2. Alternatív nézőpontok az eseményekhez Karsai Géza, a gimnázium magyar szakos szerzetestanára a vizsgálatot követően írta levelét az ÁEH elnökéhez, amelyben a történéseket saját határozatlan magatartásának tulajdonította: „1961. október 23-án gimnáziumunk III. a osztályában tartott magyar órám elején a tanulók a »nemzeti gyász«-ra hivatkozva arra kértek, imádkozzunk el csendben egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet az 1956-os ellenforradalom áldozatainak lelki üdvéért, és utána mérsékelt hangon énekeljük el a Himnuszt. Hogy a tanulók hangulatát minél egyszerűbben levezessük, téves pedagógiai felfogással, némi habozás után beleegyeztem kérésükbe. Ez mintegy 3-4 percet vett el az órából. A tanulók megnyugodva leültek, és én a szokott keretben, számonkéréssel és magyarázattal lefolytattam az órát. Kegyeleti aktusnak ítéltem az egészet. A Magyar Népköztársaság elleni tüntetésről szó sem volt.” 154 A már említett feljegyzés az ÁEH kihallgatásáról a diákok beszámolóit így tolmácsolja: „A fiúk látták reggel – s még mondták is, hogy itt az ÁVÓ – a nagykapu környékén sétáló két katonát, akik egész délelőtt itt voltak. Ők láthatták a nagyszünetben a kereszt előtt összesereglett ünneplőruhás fiúkat. Talán innen vehették a tüntetésre való utalást.” 155 A feljegyzés készítője nem akar tudomást venni arról, hogy az ÁEH nem csak külső jelentésekből értesült a belső történésekről. Hiszen az egész ügy kirobbanása a Rieger József fedőnevű ügynök precíz munkájának köszönhető. Azonban már 1961 előtt is jelentett október 23-ról. Beszámolója szerint 1958-ban „október 23-án nem csináltak mást, mint hogy többen mentek reggel templomba és misén énekeltek maguktól. Mire a prefektusok észrevették, egy csoport már kijött a templomból, a másikat leállíttatták. Kijelentették, hogy az igazi hazafiság nem nyilvánulhat meg ostobaságban, tessék tanulni, az a helyes eljárás. A diákok szó nélkül engedelmeskedtek. Az igazgató csak délelőtt jött rá, hogy október 23. van, annyira szórakozott.”156 Az ötödik évforduló eseményei után egy évvel Rieger ügynök természetesen újra feladatul kapta, hogy az október 23-i gimnáziumi történésekről jelentést tegyen.157 1963-ban beszámolt arról, hogy „igazgatói köröz vényt olvastak a rendtagok ebéd és beszélgetés közben. Ebben az igazgató (...) felhívja a tanárok figyelmét arra, hogy közeledik október 23-a, legyenek résen, hogy az ifjúság körében ne legyen semmi. (...) Az ügynök (...) október 23-án Pannonhalmán nem észlelte semmi jelét annak, hogy az ellenforradalom évfor-154 PFL FH 48-13/1962. 155 PFL FH 48-sz.n./1962. 156 ÁBTL 3.1.2. M-36924. 154. 157 ÁBTL 3.1.2. M-36924/2. 146.
