Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
174 BAJNÓCZI GÁBOR Későbbi visszaemlékezései szerint ezen vád nem igazán játszott közre elítélésében. Azonban az 1965-ös „alap nyilvántartásba vételének”65 első pontjában még mindig a „Pannonhalmi Távirati Iroda” megszervezését hozzák fel indokként. 66 Vagyis a távirati iroda vádja valójában az elsők között szerepelt. d) Igazgatói buzdítások Jelenlegi dokumentumaink alapján nem lehet pontosan megállapítani, hogy mikor kezdődött meg a diákok nyugatra menekülése. Valószínűleg már a forradalom első napjaiban voltak ilyen próbálkozások. Tény, hogy a szovjet intervenció után, valamint a házkutatások hatására megnőtt a nyugatra menekülők száma. Voltak, akik szüleikkel, mások osztálytársaikkal, barátaikkal indultak útnak. Az első negyedévi nevelésügyi értekezlet meglepően őszintén számol be erről: „A novemberi szomorú események azonban leverően és nyugtalanítóan hatottak ifjúságunkra is. Kalandvágy és félelem nyolc diákunkat arra vitt rá, hogy – ismételt tilalom és lebeszélésünk ellenére – Nyugatra szökjenek. Úgy tekintjük őket, mint akik távoztak intézetünkből. Néhány tanulót a szüleik vettek ki a zavaros helyzetre való tekintettel, többet pedig csak ideiglenesen vittek haza szüleik, azzal, hogy hamarosan visszaküldik. De lehetséges, hogy ezek közül néhány nem fog visszatérni.”67 Itt meg kell állnunk egy pillanatra: ismételt tiltásról olvasunk. S valóban, utalások vannak arra vonatkozólag, hogy az igazgató november 4. előtt és után is beszélt a helyes viselkedésről, tennivalóról. Első beszéde a már említett, „két kommunista csoport veszekedéséről” szóló lehetett. Ebben kérte diákjait, hogy ne szökdössenek el, sem harcolni, sem nyugatra menekülés céljából. Ez a beszéd a visszaemlékezések szerint október 24-én este volt. 68 Második beszéde a „győri menet” után lehetett, erről szintén csak visszaemlékezések szólnak.69 Kapuőrséget szervezett, megtiltotta az épület elhagyását, hi szen a szülők rájuk bízták a diákokat, ugyanakkor levelet íratott – főleg budapesti és annak környékén élő – diákokkal haza, amit – mint láttuk – Szabó Zerind vitt október 31-én Budapestre. 70 65 ÁBTL 3.1.9. V-141576. 20. Az itt rögzítettek szerint F-6518 számon dossziét nyitottak számára, azonban ez ma nem fellelhető. 66 ÁBTL 3.1.9. V-141576. 20. 67 PFL PBG Jegyzőkönyvek 1/1956–57. Teljesen megegyezik ezzel a perjeli napló feljegyzése is: „A tanulók közül többen is – látva más vidékekről tömegesen átvonuló disszidálókat – Nyugatra távoztak a vezetőség tudta és engedélye nélkül. Más növendékeket szüleik hívták haza a bizonytalan közállapotoktól való félelmükben.” PFL PI Perjelnapló 1943–1965, 121. 68 SZALAI (2009), 368. 69 SZALAI (2009), 382–383 70 SZALAI (2009), 387.
