Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
Takács László Két soproni bencés viszontagságos utazása 1820-ban Az irodalom és a költészet mindig fontos szerepet játszott a magyar bencések életében, s bár a századok folyamán igazi hírnévre inkább a rend tudós tagjai tettek szert, mégis mindig akadt egy-egy olyan atya, akinek szépírói talentumára fölfigyeltek a kortársak. A 19. század elejének bencései közül Guzmics Izidor, majd később Czuczor Gergely voltak azok, akik országosan ismertté váltak. Árnyékukban természetesen bőven voltak olyan bencés atyák, akik nem kevés tehetséggel megáldva – tudós tanári munkájuk mellett is – szívesen verseltek. Iskolázottságuk, szerzetesi voltuk azonban bizonyos korlátok közé szorította költői tevékenységüket. Miközben a magyar nyelv ápolása és a magyar irodalom művelése mozgalommá szélesedett, a bencés költők egy része még mindig a megelőző századok latin nyelvű költészetének hagyományát kívánta folytatni. Mert míg például a latin verseket is író Ballay Valér magyarul is írt,1 Molnár Titusz Jánosnak2 vagy Takács Bernardinnak 3 csak latin nyelvű költeményei ismertek. Az előbbi Szent Imréhez szóló himnuszai kifejezetten a Breviarium Maurinum számára készültek (bár írt alkalmi költeményt is),4 az utóbbi azonban igen jelen -1 Kéziratos verseskötete: PFKK BK 191/I. 2: Poemata, auctore Valerio Ballay OSB. 2 Karácson említi Szent Imréről szóló könyvében, hogy az újabb himnuszok egyikét Molnár János Titusz bencés atya írta. Dr. K ARÁCSON (1899), 107. Kiss Barnabás azonban nem említi, hogy ő is közreműködött volna a Breviarium Maurinum latin himnuszainak megalkotásában. KISS (2012), 125. 3 Takács Antal Bernardin 1796. június 24-én született Esztergomban, és 1812-ben, tizenhat évesen lépett a bencés rendbe, 1817-ben tett örökfogadalmat. Sopronban 1819 és 1821 közt tanított, majd később Győrben, Pozsonyban, és Esztergomban volt tanár. Élete utolsó nyolc évét Pannonhalmát töltötte: 1859. november 7-én hunyt el. Vö. SZINNYEI (1909), 1229–1230. lásd a Takács Bern át címszót. További forrás: Névtár (1987), 46., 249. sz. 4 Vö. Breviarium congregationis Sancti Mauri ordinis Sancti Benedicti ad usum Archi-coenobii Sancti Martini de sacro monte Pannoniae eiusdem ordinis editum Vindobonae [Bécs] ex Typographia Mechitaristarum, MDCCCXLII [1842], 542–547.
