Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
132 JAKAB RÉKA várakban voltak jelen, s ott milyen arányban. Nem tudunk olyan összeírásról sem, amelyben név szerint írták volna össze őket. A tihanyi rácok és „dalmaták” név szerinti összeírása ebből a szempontból is növeli a forrás értékét. Az a tény, hogy a korabeli tihanyi lakosság csaknem egyötödét teszik ki, mindenképpen arra indít, hogy megpróbáljunk magyarázatot találni a balatoni végvárba való érkezésükre. Valamennyi összeírt tihanyi délszláv lakos az 1660-as évek végén, illetve az 1670-es években érkezett Tihanyba. Többségük hódolt területen található török várból vagy faluból jött. Ezeket az adatokat az összeírás rögzítette. Tehát az ösz szeírást megelőző évtizedben zajló események következményeiben kereshetjük a választ arra, hogy miért jöttek és mit kerestek Tihanyban, török katonák vagy adózó népesség voltak-e, mielőtt ideérkeztek, és itt besorolták-e őket a várvédők közé. Valószínűleg legtöbbjük sorsa és így Tihanyba jövetelük oka is különbözött. Fontos szem előtt tartani, hogy Tihany a két birodalom határán fekvő végvár volt, ahol gyakran uralkodtak kaotikus állapotok, a birodalmak közti átjárás pedig mindennapos volt. A földet művelő jobbágyok adott esetben a másik birodalom urának adóztak, földjeik művelésére át kellett járniuk az idegen hatalom alatt álló területre. A tihanyi katonák rendszeresen átmentek a Balaton déli partjára portyázni. A 17. század közepén a szabad katonáskodó elemek megszaporodása és fosztogató tevékenysége következtében a határ mentén veszélyes közállapotok uralkodtak.66 A rabfogás a végvidék mindkét felén mindennapos volt. Az elfogott rabokat eladták, esetleg katonáskodásra vagy munkára kényszerítették.67 Az em berkereskedelemmé fejlődött rabfogás elől sokan elmenekültek. Tudjuk, hogy a Batthyány és a Nádasdy család nyugat-dunántúli uradalmait ilyen menekülő délszláv jobbágyokkal telepítették be, aminek következtében a Dunántúl északabbi megyéiben is megjelent a délszláv, elsősorban horvát népesség.68 A tihanyi rácok és dalmáciaiak, vagy egyszerűen katolikus horvátok egy része lehetett eredetileg rab, más részük a végvár megszűnése után állhatott tovább ide katonáskodni. A Kanizsával szembeni Főkapitányság kötelékébe tartozó várak esetében az Udvari Haditanács által 1671–1672-ben a magyar végvárakban elrendelt létszámcsökkentés következményét láthatjuk. Innen összesen 1234 főt bocsátottak el, akik közt sok volt a horvát származású katona. Jó részük továbbra is katona maradt, beállva a magánhadseregekbe, illetve később újra alkalmazták őket a királyi várakban. 69 66 PÁLFFY (1997b), 41. 67 1654-ből van adatunk arra, hogy a tihanyiak egy török rabot adtak el a veszprémi főkapitánynak, Csáky Ferencnek. P ÁLFFY (1997b), 29–30. 68 PÁLFFY (1997b), 10. 69 CZIGÁNY (2002), 105. A bécsi udvar által elrendelt redukció nem elsősorban a magyar végvári katonaság felszámolása céljából történt, a mai kutatás az okokat sokkal inkább a hadsereg modernizálásában és a végvári katonaságnak a birodalom állandó hadseregébe tagozására való törekvésben látja. Ráadásul az udvar 1680-ra már belátta, hogy a csökkentés hiba volt, és az 1681. évi országgyűlés felemelte a végvári katonaság létszámát.
