Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
EGY ELFELEDETT BENCÉS RENDI KÁPTALANGYŰLÉS 1395-BŐL 109 dek képviselői is tudták és számon tartották. Az adatokból jól látható, hogy a káptalani gyűlések elnöksége rendszeresen rotált, aligha lehet ugyanis arról szó – amint a rendtörténet-írók feltételezték39 –, hogy a 15. század elejétől Pécsvárad vette volna át a rendi „tartomány” vezetését. Ha netán mégis, akkor a váltásra már 1395-ben sor került. Ha azonban Gyöngyösi munkája hátterében egy másik hasonló oklevelet kell feltételeznünk, akkor 1394-ben, tehát az előző esztendőben még a szentmártoni apát vezette a rendi káptalant, s a váltás ideje így nagy pontossággal behatárolható. A két rend viszonyának egy igen fontos kérdését szabályozta a gyűlés, nevezetesen azt, hogy az önkényesen átlépőket vissza kell állítani eredeti rendjükbe, de akikről a pápai delegált bíró úgy dönt, hogy maradhatnak (mert feltehetőleg pápai jóváhagyással léptek át a bencések közé), őket a bencések megtartották maguk között. IX. Bonifác pápa 1401-ben maga is adott engedélyt egy kékesi pálosnak más szerzetbe lépésre,40 1395-ben pedig egy-egy valahai pálosnak, most rudinai és pannonhalmi bencésnek a monostorban való megmaradásra.41 A rendi vezetők a pápai bíróságok hatalmával ugyan láthatólag nem kívántak szembeszegülni, rendi tartalékaikat azonban védelmezték. Ez a jövőre nézve is tanulsággal szolgálhatott az átlépőknek. A rendi írásbeliségnek is fontos tanúbizonysága a chartulárium ban megőrzött dokumentum. Használ ugyanis egy olyan kifejezést, amely jelen ismereteink szerint a pálos rendi terminológiában volt csak használatos, a habituo, -are (~ ’beöl töztet’) igét, amelynek másik két előfordulása jelenleg Gyöngyösi Vitae fratru mából ismeretes. 42 Amennyiben elfogadjuk, hogy az ige a pálos rendi lexikai kincs sajátja, arról lehetett szó, hogy a bencések ígérvényükbe egyszerűen átemelték a hozzájuk forduló pálosok leveléből az újszerű terminust. Ez pedig nem csak a szerzetközi kommunikáció hatástörténetére vet fényt, de a káptalangyűléseken folyt bencés rendi hivatali írásbeliség kis számban korunkra maradt dokumentumainak létrejöttére is. 39 CSÓKA (1969), II., 659–660. 40 Bullae Bonifacii IX., II., 333–334. 41 Uo., I,. 286–287. 42 A Magyarországi Középkori Latinság Szótára, I. pótkötet, 228.
