Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 3. (Pannonhalma, 2015)
II.Közlemények
108 SZOVÁK KORNÉL denhol lelkiismeretesen kijegyzetelte a feltalálható okleveleket. Sarbak Gábor azt is valószínűsítette, hogy Gyöngyösi saját kezű jegyzetei, oklevélkivonatai és -másolatai ma is rendelkezésünkre állnak az Egyetemi Könyvtár 115. sz. latin kéziratában. A kódexet a szakmunkák kötésének színe után Liber Viridis néven ismerik és idézik. Sarbak megállapítása szerint két részből áll, második része a karthauzi kiváltságok communicatió ja, ebben feltehetőleg az 1530-as években másolta össze valaki azokat a pápai privilégiumokat, amelyek jelentőséggel bírtak a pálos rend szempontjából. Az első rész azonban bizonyíthatóan 1521–1522-ben keletkezett, nagy valószínűséggel Gyöngyösi saját keze írását őrzi, s ebben az egyes kolostorok okleveleinek regesztái sorjáznak, tehát a második rész rendi bulláriumával szemben ez egyfajta rendi chartularium . 37 Az ugyan egyáltalán nem zárható ki, hogy létezhetett egy Gyöngyösi beszámolójával részleteiben is megegyező forrás, azonban az sem, hogy állításának megfogalmazásakor a pálos rendtörténetíró emlékezetből dolgozott. A Liber Viridis 56. folió jának verzója ugyanis valóban tartal maz egy bencés apátok által kiállított ígérvényt 1395-ből, amely szerint nosztrai és toldi pálosok rendjük képviseletében, pápai bulla jogosítványa alapján azt kérték a bencésektől, hogy az általuk – bizonnyal szóban – felsorolt rendtagjaikat küldjék vissza a pálos rendbe, vagyis repatriálják őket legkésőbb Szent Adalbert vértanú legközelebbi ünnepéig Esztergomban, János esztergomi érsek mint bíró vagy az ő subdelegáltja színe előtt. Akikről az érsek vagy albírája úgy ítéli, hogy törvényesen megmaradhatnak újonnan választott rendjükben, azok nyugodtan és szabadon visszatérhetnek monostorukba, akiket azonban a pálosokhoz ítélnek, őket bencések a továbbiakban semmi körülmények között nem fogadhatják be. (A bal margóra valaki azt is odajegyezte: Valet – érvényben van!) A kibocsátók azonban nem azonosak Gyöngyösi bencés apátjaival, itt ugyanis Imre pécsváradi, Henrik garamszentbenedeki, Henrik zobori és János bátai apátok szerepelnek, akik magukat a bencés általános káptalan elnökeinek címzik (presidentes capitulo generali venerabilium dominorum abbatum nigri ordinis Sanc ti Benedicti in provincia Hungarie), vagyis a döntésre – valójában a pápai parancs végrehajtására – egy mind ez idáig feledésbe merült bencés rendi káptalan keretei között került sor. Ez az oklevél is – mondhatni, immár hagyományosan – a Visegrád melletti Szent András monostornál tartott káptalangyűlésen kelt. 38 Tanulsága a bencés történetre nem jelentőség nélküli: az egyenetlenül fennmaradt források egyre inkább arra látszanak mutatni, hogy az 1330-as évektől (valójában 1329-től) fogva a bencés káptalani gyűléseket mint a rendi reform legfontosabb eszközeit legalább kétévi rendszerességgel mindig megtartották, s ezt a többi ren-37 SARBAK (1989), 155–167. Codices Latini medii aevi Bibliothecae Universitatis Budapes tinensis 188–199 (115. sz.). 38 Az eddig ismert 14. századi káptalangyűléseket felsorolja CSÓKA (1969), II., 551.
