Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
10 SZITA BÁNK OSB 2–3. században Cicero klasszikus nyelve, amelyet ekkor már csak a művelt emberek beszéltek, nem tudta hordozni ezt az üzenetet. A harmadik ok pszichológiai jellegű: a korai kereszténységet nagy lelkesültség jellemezte. Ahogy Christine Mohrmann leírja,3 ez a lelkesültség eleinte egyfajta nyelvi hanyagságban jelent meg: csak az üzenet volt fontos, az átadás módja nem. Később a lelkesültség a konzervativizmus formáját öltötte: már hozzászoktak bizonyos kifejezésekhez, és mindegy volt, hogy azok vulgárisak-e vagy sem, nehéz lett volna rajtuk változtatni. Ráadásul ha a Bibliából származtak, az még külön tekintélyt kölcsönzött nekik. A negyedik ok történelmi: a keresztények pogány dolognak tartották a klasz szikus latint használók normativizmusát és pedantériáját. A keresztények latinját a haszonelvűség jellemezte: mivel az ember üdvösségéről van szó, a nyelvezet csak másodlagos. 1. A keresztények nyelvének néhány nyelvtani jellemzője A kereszténység új ideológia volt. Hogy az új dolgokat kifejezzék, a keresztényeknek több lehetőségük volt. Az első: szavakat átvenni főleg görögből, de héberből is. A második: új szavakat alkotni, és végül a harmadik: a már meglévő szavaknak új jelentést adni. Bár Iulius Caesar azt mondta: „Emlékezz mindig arra, hogy mint a tengerésznek a sziklát, úgy kell kerülnöd az új vagy szokatlan szavakat”,4 a keresztények nem riadtak vissza sem a jövevényszavaktól, sem az új szavak képzésétől. Jövevényszavak A legtöbb kölcsönvétel a görögből történt (angelus, episcopus, presbiter, diaconus, baptisma), kisebb részük pedig a héberből. Ezeket főleg a liturgia őrizte meg: amen, hosanna, satanas. A szemasziológiai kifejezések Olyan régi szavakról van szó, amelyek új jelentést nyertek a keresztény használatban. Ezek a szavak gyakran írott szövegekben is szerepeltek, majd eltűntek egy időre, hogy aztán a keresztények nyelvében újra felbukkanjanak. Egyes kutatók archaizáló tendenciát véltek felfedezni a keresztények gyakorlatában, de valószínűleg másról van szó: ezek a szavak elveszítették klasszikus értéküket, mi-3 Uo. 4 MOHRMANN (1965a), 35.
