Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
VULGÁRIS LATIN ELEMEK... 11 közben tovább éltek a beszélt nyelvben. Mivel a keresztények bőven merítettek a népnyelvből, az „elfelejtett szavak” náluk újra felbukkantak. Szerves fejlődésnek vagyunk tehát tanúi, és nem az archaizmusok szándékos újjáélesztésének. Néhány példa: constabilire – megerősít. Megtalálható Plautusnál, majd eltűnik, és újra felbukkan a Biblia latin fordításában és Ágostonnál. muscipula – egérfogó. Az afrikai keresztények nyelvében csapdát is jelentett. Az itáliai latin fordítások inkább a komolyabban hangzó laqueus t használták helyette. lavacrum – fürdő. Ez a főnév új keresztény jelentést kapott: a keresztséget jelölte. ambulare – jár. Ez az ige is új jelentést vett fel: Isten jelenlétében járni, élni. adversarius – ellenség. A keresztények nyelvében az ördögöt jelölte. A -tor ral és -tió val képzett új főnevek; -bundus szal és -bilis szel képzett új mellék nevek. Például supplantator – csaló. Ezt a főnevet a supplantare – csalni igéből képezték. A manducare – enni, eszegetni igéből, amely már maga is vulgáris volt, ké pezték a manducatio főnevet. Új szavakat alkottak görög példák alapján: pusillanimitas – kicsinyhitűség, contri bulatio – szorongattatás. A főnévi igeneves szerkezetek helyett mellékmondatok A klasszikus latinra jellemző főnévi igeneves szerkezeteket felváltották a mellékmondatok. A keresztények nyelvét elözönli a quia, quoniam, ut és quod által bevezetett mellékmondat. 2. A keresztény nyelvezet kialakulása Christine Mohrmann a keresztények latin nyelvét vizsgálva5 három keresztény szerzőt tárgyal: Minucius Felixet (3. század eleje), Lactantiust (4. század eleje) és Szent Ágostonnak az Isten Városa című művét (415). Minucius Felix és Lactan tius klasszicizáló szerzők voltak, az utóbbi szónok is: a legnagyobb gonddal ügyeltek arra, hogy a klasszikus latint használják. Szent Ágoston beszédeiben közel állt a népnyelvhez, írásaiban viszont igényesebb stílust alkalmazott. Írott művei között az Isten Városa különleges helyet foglal el ebből a szempontból. Róma 410-ben történt kifosztása után írta ezt a könyvet művelt közönség számára. Cél-5 Uo., 33–66.
