Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
III. Forrásközlések
EGY FELSŐ-MAGYARORSZÁGI KATOLIKUS FŐÚR PENGEÉLEN 305 érkezett az ügyben a királytól,70 és Forgách Zsigmond 1644-ben, február elején ismét felment alkudozni az udvarba, sosem kezdte meg szatmári főkapitányi működését. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1644. február 2-án megindította hadait a Magyar Királyság ellen, és miután március 16-án elfoglalta Szatmár várát, a kinevezés végleg okafogyottá vált. 71 I. Rákóczi György ugyan már 1631-től alkudozott a svédekkel, majd a franciákkal, hogy velük társulva beavatkozik a harmincéves háborúba, a Habsburgok elleni sikeres fellépésre csak azután nyílt reális esélye, hogy a svéd erők Lennart Torstensson főparancsnok (1641–1645) vezetésével 1642 tavaszán betörtek a Magyar Királysághoz közeli Sziléziába, majd elfoglalták a morvaországi Olmütz városát.72 A fejedelem végül 1643. november 16-án Gyulafehérváron a svédekkel, 1644. április 22-én Munkácson pedig a franciákkal is megkötötte a szövetségi szerződést.73 Bár a fejedelem támadása legitimációjában igyekezett a magyar rendek általános sérelmeit hangsúlyozni, a gyakorlatban mégis felekezeti alapú háborút folytatott.74 A protestáns érdekek biztosítása mellett a ki nem mondott politikai célt leginkább talán a felső-magyarországi vármegyék megszerzése jelentette számára. Forgách Zsigmond azon magyar főurak közé tartozott, akik már 1643 elején szilárdan meg voltak győződve a fejedelem közelgő támadásáról. 1643 februárjában mind a nádornak, mind az esztergomi érseknek felvetette azt az ötletet, hogy a felső-magyarországi főkapitányság székhelyét Kassáról a Borsod megyei Szendrőre kellene áthelyezni, amely nem annyira kiszolgáltatott egy keletről érkező inváziónak és a helyi lakosság kényének-kedvének.75 Leveleiben a pozsonyi 70 Forgách Zsigmond erre vonatkozó levelei Batthyány Ádámnak: 1643. december 22., Szalánc. (MNL OL P 1314. No. 14733.) 1644. január 9., Szaláncváralja. Forgách Zsigmond Batthyány Ádám nak. „Az én szakmári kapitányságomat az mi illeti, ne adja azt Isten, hogy ez iránt is őfelsége gratiáját megvessem, de mi hasznom énnekem vagy őfelségének is mi haszna, ha oly szolgálatra fordít, az holott kötve lévén kezem, nem forgolódhatok úgy, az mint kívántatik. Írja ugyan most is őfelsége, és kegyelmesen parancsolja generalis uramnak, hogy bévigyen Szakmárra, az ki nagyobb, őfelsége azt írja, hogy mindenkor megtanálja nálam az reversalisomat, csak menjek be, bár most ne adjak is, elég érdemem fölött való kegyelem, de még instructiómot nem látom, és azt, mi móddal kívánják szolgálatomat, az melyet ez óráig sem láttam.” Uo., No. 14734. 71 I. Rákóczi György 1644–1645. évi hadjáratának máig legjobb összefoglalása Cseh-Szombathy László két, kötelező ideológiai felhangoktól sem mentes, de alapos tanulmánya: CSEH-SZOMBATHY (1956–1957), CSEH-SZOMBATHY (1957). Összefoglaló művekben a hadjáratról lásd S ZILÁGYI (1893), 365–399; NAGY (1984), 163–184; MAKKAI (1985), 920–925; P ÉTER (1986), 704–708. 72 WILSON (2010), 635–636; KÁRMÁN (2011), 76. 73 A szerződések megkötéséről, új eredményekkel: KÁRMÁN (2011), 75–88. 74 KÁRMÁN (2011), 36–71. 75 1643. február 15., Tiszaszentmárton. Forgách Zsigmond Lippay Györgynek (a Batthyány Ádámnak írott azonos keletű levél melléklete.) MNL OL P 1314. No. 14722. 1643. február 20., Tiszaszentmárton. Forgách Zsigmond Esterházy Miklósnak. MNL OL P 123. 1. cs. I/a. Forgách Zsigmond. No. 3.
