Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
BORKIMÉRÉS A SZENTMÁRTONI URADALOMBAN A 18. SZÁZADBAN 95 járt az urasági pince borát dézsmálni, míg kulcsa a zárba nem tört, ekkor meg is fogták.166 Vintermajer Ádám 60 éves dénesdi lakos tanúvallomása szerint felesége részeges volt, ezért mérgében agyonütötte. „A fozést pedig más Aszonyra bizta, és tsak akkor jőtt meg, a Korcsmárol, mikor én a Szántásbul haza mentem [...] ugyan csak igaz, hogy részegsége miatt gyakrabban meg vertem, lánczon is tartottam, mint, hogy annyira a részegségnek atta magát, hogy házomtul mindeneket ell hordott, ell adott, sőtt maga ruhajátis mind ell vesztegette ell annyira, hogy magamnak se maradott fehér ruhám. Egykor lanczostul, mellyel meg kőtőztem ell szőkőtt a vendégfogadóban, bé itta, s nékem ugy köllett ki váltanom: a vermei metis föll verte, és gabonámat ell predálta.” 167 Összegzés A szentmártoni uradalom 18. századi borkiméréséről a feldolgozott levéltári anyag és a vonatkozó szakirodalom alapján nem lehet teljes és átfogó képet alkotni. Valószínűleg ez a megállapítás igaz lesz akkor is, ha esetleg újabb források kerülnek elő, amelyek tovább árnyalják az általam ábrázolt képet. Az elemzések során a legnagyobb problémát az jelentette, hogy nincsenek a század egészére kiterjedő adatsorok. A hiányos dokumentáció ellenére azonban megállapíthatók tendenciák, amelyeket igyekeztem táblázatokkal, ábrákkal még plasztikusabbá tenni. Nagy biztonsággal megállapítható, hogy szürettől a következő szüretig haladva a szőlőt birtoklók borának fogytával a kocsmai forgalom növekedett, az újbor elkészültével azonban újra csökkent. A nagyobb ünnepek és processziók alkalmával természetesen több bor fogyott a csapszékeken. A kocsmai készleteket folyamatosan pótolták, az allodiális termés átadásáról jegyzőkönyveket is felvettek. A párhuzamos adatsorok segítségével mód nyílt a különböző települések kocsmai forgalmának, jövedelmének összehasonlítására. A Főapátság melletti felső kocsma és Szentmárton mezőváros alsó kocsmája messze felülmúlta az uradalom más kiméréseit, ezt a település nagyobb lélekszáma, központi jellege, országos és heti vásárainak köszönhető nagyobb forgalma magyarázza. A fennmaradt urbáriumok alapján megfogalmazható, hogy a 18. század folyamán az uradalom igyekezett visszaszorítani a jobbágyok kimérési kiváltságait, és több településen egész esztendőre vagy fél évre megszerezte a kimérés jogát. Ezzel növelni tudta borforgalomból származó jövedelmét, amely jelentősnek mondható az uradalmi gazdálkodás egészét tekintve is. Más domíniumok között a szentmártoni urada-166 PFL GL ÚI 1777–1778. 167 PFL GL ÚI 1773–1774.
