Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)

I.Tanulmányok

BORKIMÉRÉS A SZENTMÁRTONI URADALOMBAN A 18. SZÁZADBAN 89

is, hogy 1784-ben minden kimérés egységesen 2 krajcárért kapta a bort. Az oszlopdiagramról az is leolvasható, hogy az 1784-et követő esztendőkben visszaesett a fogyasztás (Tárkány kivételével), aminek oka lehetett a bor árának 2 krajcárról 3-ra, majd 4-re emelése. Külön figyelemre méltó, hogy Ravazdon ekkor kevesebb, mint harmadára esik vissza a fogyasztás az előző évhez képest.

3. ábra

. A szentmártoni kerület kocsmáiban értékesített bor mennyisége akóban

A számadáskönyvek alapján nem teljesen világos, hogy mit jelent a borok 2-6 krajcárért mérése. Legnagyobb valószínűség szerint a borok iccéjét mérhették 2-6 krajcárért, ahogy arra Keller Bálint számadáskönyve utasítja is a kocsmárosnőt, de még ebben az esetben sem kapjuk meg azt a forint, dénár értéket, amit az eladott bor mennyisége mellé írtak. Keller számadáskönyvében, ahogy fentebb már említettem, szerepelnek olyan táblázatok, amelyek szerint a kocsmárosoknak átadott borok közül az olcsóbb akójáért 3 Ft 8 dénárt, a drágábbért 3 Ft 72 dénárt kellett fizetni.144

Egy másik táblázatban a pince számára vásárolt borok szerepelnek, itt három árkategória került feljegyzésre: 1 Ft 75 dénár, 2 Ft 25 dénár és 2 Ft 40 dénár.145

Ha ezek egy része eladásra került a kocsmákban, akkor már itt is haszonnal dolgozott a gazdaság.

144 PFL GI 1. 15, 15–16.

145 Uo., 15–16.