Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)

I.Tanulmányok

86 PALLAGI PÉTER

1. ábra

. A felső kocsmában értékesített bor mennyisége akóban

A szentmártoni alsó kocsma Szentmártonban a középkor óta a jobbágyok fő foglalkozásának a szőlőművelés számított,131

ezért a Főapátság alatti mezőváros kocsmájában jelentős borkimérést bonyolítottak le. A mezővárosban, az úgynevezett alsó kocsmában Szent Györgytől Szent Mihály napjáig tartott az urasági kimérés.132

Mint korábban utaltam rá, a szőlőheggyel rendelkező települések esetében fél évre korlátozódott az uraság kimérési ideje. A szükséges bormennyiséget a monostor pincemesterétől kellett a kocsmárosnak beszereznie. Az alsó kocsma borfogyasztásának feljegyzéseiből kitűnik,133

hogy áprilisban és májusban nagyobb volt a borfogyasztás, mint nyár ele

jén (lásd 2. ábra

). A nyári visszaesést a Szent István ünnepe körül eladott több bor ellensúlyozza. A nyáron eladott kisebb mennyiséget talán az óbor minőségének romlása okozhatta, hiszen a kimért borok eladási értéke is csökkenni szokott a 131 DÉNESI–CSOMA (2009), 13.

132 Egy 1736-os urbárium szerint Szent Mihálytól húsvétig mérhetnek bort a lakosok: „Educillum et Macellum in oppido existens a Festo S. Michaeli usque ad Pascha exclusive iisdem Colonis usuandum libere conceditur.” PFL GI 3. 20.

133 Az alsó kocsma borforgalmának kimutatása az 1764–1766 közötti évekből: PFL GI 1. 15, 99–

101, 110, az 1777–1783 közötti évekből: PFL GI 1. 24, 11–15.