Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
76 PALLAGI PÉTER ártalmas levegőt kiszorítsa a friss. A pincét hetenként takarították. A hordókat vászonronggyal törölgették le, a falakat, a földet és a hordókat tartó gerendákat is megtisztították. 62 Borfogyasztás A legnagyobb mennyiségű bor az Apátságban fogyott. A szerzetesközösség mellett napi boradagot kaptak a rendi plébániát vezető plébánosok, az alkalmazottak, a vendégek és a zarándokok. A szerzetesek napi két icce bort fogyaszthattak. Ezt természetesen a jobb minőségű konventborból, vagy a vett bársonyosi és somlói borokból kapták. A konvenciós alkalmazottaknak két osztályuk volt. Az elsőbe tartozók: a chirurgus, a fiskális, az orgonista, az orvos, a két szakács, a szabó és a pékmester napi két-két iccét, a többiek egy iccét kaptak. Ezenkívül 17 kegydíjas (a korábbi alkalmazottak özvegyei), valamint 16 koldus vasár- és ünnepnap kapott fél-egy iccét. Az orvoson és a fiskálison kívül – akik az urasági borból kapták a járandóságukat – a többi konvenciós a dézsmaborból kapta adagját. A rendi plébánián lévő plébánosoknak ugyanannyi járt, mint a konvent többi tagjának. 63 Liturgikus célra, a nagyobb ünnepeken, illetve a vendégek ellátására is jelentős mennyiségű bor fogyott. Az áldoztatáshoz naponta két icce misebort, karácsony éjszaka hat iccét használtak, Szent István ünnepén négy icce fogyott. 1764-ben Szent István ünnepén a vendégek és zarándokok ellátására 45 és 1⁄4 akót, 1765-ben 31 és 1⁄4 akót adott ki a pincemester. Mivel a korszakban a katolikus egyházban a két szín alatti áldozás nem volt engedélyezett, ennek pótlására az ablutio szokása alakult ki: ez azt jelentette, hogy az ostya vétele után az áldozók profán kehelyből profán bort kaptak. S mivel ez a szokás a 18. században Szentmártonban is jelen volt, ezért egy-egy nagyobb ünnep alkalmával a sok zarándok miatt áldozás után jelentős mennyiségű bor fogyott. 1764-ben Szent István ünnepén háromezer áldozó harminckét iccével fogyasztott. Nagyobb Mária-ünnepeken, Szent Bene dek ünnepén, de a karácsonyi és húsvéti gyónások alkalmával is sok bor került ki a pincéből. 1764-ben kizárólag templomi használatra tizenöt akó és hét icce bort vittek a sekrestyébe. A különböző zarándoklatok közül kiemelkedik a Ravazdon rendezett Szent Willebald-búcsú. Mivel Szentmártonból bencések vezetésével népes processzió indult Ravazdra, ekkor szintén nagyobb mennyiségű bor fogyott, 1765-ben 37 és 3⁄4 akó. 64 62 DÉNESI (2009), 89–91. 63 PRT V. 657, 661; TÓTH (1998), 205; DÉNESI (2009), 92–94. 64 PFL GI 1. 15. 97; DÉNESI (2009), 94; DÉNESI (2011), 76–79.
