Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
VULGÁRIS LATIN ELEMEK... 59 Zsolt 118,16: Törvényeidben örömöm lelem, szavadat el nem feledem. – Rom: in tuis iustificationibus meditabor non obliviscar sermones tuos – Gall: in iustificationibus tuis meditabor non obliviscar sermones tuos – G: J’étudierai à vos préceptes , et je n’oublierai point vos paroles. A franciára és az olaszra az a szórend jellemző, amelyben a birtokos jelző megelőzi a főnevet. Ez jól látszik a három példában a francia fordításban. V. KONKLÚZIÓ A Római, a Gallikán és a „Héberek Szerinti” Zsoltároskönyv összehasonlítása nyomán megállapíthatjuk, hogy ezekben a szövegekben számos eleme felfedezhető annak a vulgáris latin nyelvnek, amelyet Herman József és Christine Mohrmann leírt. Ez a késői latin megindult azon az úton, hogy a mai újlatin nyelvek alapja legyen. A vulgáris latinban megfigyelt változások nagy része tovább él a mai újlatin nyelvekben: a számos görög jövevényszó, a belső keletkezésű szavak, amelyek leváltották a klasszikus latin kifejezéseket, a mondattanban pedig a névszói szerkezeteket felváltották a mellékmondatok. Nyitott maradt a kérdés, mikor és hol született a Római Zsoltároskönyv. Donatien de Bruyne nyomós érvekkel támasztotta alá, hogy egy Szent Jeromos előtti zsoltárfordításról van szó, és nem Jeromos első fordításáról. Más kutatók azonban – ismervén Jeromos munkamorálját, aki maga is azt állította, hogy első fordítását sietve és felületesen készítette – azt feltételezik, hogy a Római Zsoltároskönyv mégis Jeromos első munkája. Azonban ha így van is, nem tagadható, hogy számos, az akkori beszélt nyelvre jellemző elemet tartalmaz, és ezért fontos forrása a vulgáris latin kutatásának. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a három zsoltárfordítás megléte különösen kényelmes helyzetet teremt a kutató számára: rendelkezünk ugyanannak a szövegnek a három különböző stílusértékű változatával, amelyeket csak össze kell hasonlítani. Nem véletlen, hogy ez az összehasonlító munka már a 9. században eszükbe jutott a Sankt Gallen-i és a reichenaui szerzeteseknek. Végül szeretnénk megjegyezni: munkánk arra irányult, hogy olyan vulgáris elemeket találjunk, amelyek megjelennek a francia vagy az olasz nyelvben is. Ez azt jelenti, hogy a Római Zsoltároskönyvben egy bizonyos szempont szerint kerestük a vulgáris elemeket. További kutatást igényelne oly módon feltérképezni a Római Zsoltároskönyv nyelvezetét, hogy a kutatást nem szűkítjük le az újlatin nyelvekben tovább élő elemekre. De ezt meghagyjuk a latin nyelv jobb ismerőinek és elmélyültebb kutatóinak.
