Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
IV.Szemle
SZEMLE 353 került előtérbe, majd a 20. század elejétől a füredi gyógyászat meghatározója a szívgyógyászat lett. A savanyúvíz minél szélesebb körű hasznosítását szolgálta a víz palackozása, melyre első adatunk 1782-ből való, amikor 1000 palacknyi vizet szállítottak Bécsbe. A palackozás megszervezésében Oesterreicher doktornak volt meghatározó szerepe, aki ebben is külföldi, elsősorban spai, seltersi mintát követett. 1846-ban már 200 ezer palacknyi vizet forgalmaztak, s megszervezték az országos értékesítést. Az 1860-as évekre azonban egyértelművé vált, hogy a savanyúkút vize nem versenyképes, még a fürdőtelepi patikában is hozzá lehetett jutni a híres hazai és külföldi források vizéhez. A savanyúvizet gyógyfürdőzésre már az első seborvos, Flasker is alkalmazta. A melegfürdő teremtette meg a fürdőintézet kialakulását: szálláshelyek, fürdőházak, kádak kialakítását. A melegfürdő maga is sokat fejlődött a 19. század során, míg az 1870-es évektől alulmaradt a hidegfürdővel szemben. A parasztfürdő, amely a köpölyözés helye volt, az Ófürdőházban egészen az 1880-as évek végéig működött. A forgalmi adatok vizsgálatával pontosan meghatározható a gyógymódok alkalmazásának aránya, így a fürdői jelleg. A hidegfürdők népszerűvé válása előtt is ismert volt a balatoni fürdőzés. Az első nyílt vízi fürdőt Szily József állíttatta fel 1783-ban, majd az 1780-as években a kamara is építtet kabinokat, ezek 1787– 1790 között működtek. Ennek ellenére még jó ideig idegenkedés övezte a hidegfürdőzést. Az apátság az 1820-as évek elejéig még elzárkózott attól, hogy hidegfürdőt építsen. Végül az uradalom 1822-ben építtette fel négy nagyobb és két kisebb kamrából álló fürdőjét a tavon, amelyek 1853-ig működtek ebben a formában. 1859-ben úszóiskolát hoztak létre. 1889-ben épült fel a füredi part képét sokáig meghatározó szép, modern, nagy fürdő. A gyógyászat folyamatos fejlődését és ezzel egyben a fürdői szolgáltatásokat is az újabb gyógymódok bevezetése és alkalmazása tette lehetővé, amelyekben a fürdőorvosoknak volt meghatározó szerepük, akik ebben is külföldi mintákat követtek. A fejezet az orvosok és tevékenységük bemutatásával veszi sorra a gyógyászattal kapcsolatos gondolkodás változásait. A szerző kutatásai e tekintetben is hoztak új eredményeket. A fürdőorvosok feladatait utasításokban szabályozták, először 1786-ban. A seborvos a külső, az orvos a belső bajokkal foglalkozott. Utóbbi felügyelte a kutakat és az egész fürdőt, de nem lehetett a fürdő haszonbérlője. Az 1821-ben kiadott utasítás 1848 után is érvényben volt. Az első kinevezett fürdőorvos Oesterreicher volt. Tevékenységét a kötetből részletesen megismerhetjük. És bár ő, illetve későbbi utóda, Mangold Henrik voltak az országosan is ismert orvosok,
