Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
III. Forrásközlések
332 SZABÓ ANDRÁS PÉTER Georgius Rakocy manu propria [A lap alsó szélén megjegyzés:] Forgách Zsigmond uramnak [Címzés:] Illustri et magnifico comiti Sigismundo Forgáts de Ghimes, comitatuum Borsodiensis et de Szabolcz supremo comiti etc. fideli nobis syncere dilecto 20. [1645. február,] Forgách Zsigmond kérvénye I. Rákóczi Györgyhöz (egykorú máso lat), illetve 1645. március 2., Bártfa. I. Rákóczi Györgynek a kérvényre rávezetett válasza (Szalárdi János titkár kézírásával) Kegyelmes uram! Sok ízben alázatosan instantiámmal találtam meg nagyságodat elfogatott Trombitás Imre nevű szolgám végett, mindazokra csak az volt választom, hogy úgy tudja nagyságod, hogy nagyságodhoz kötelezte magát, az mely úgy is vagyon, de kételen volt vele, és kénszerítette súlyos rabsága, hogy inkább kételen szolgáljon, hogy sem rabságot szenvedjen. De mivel nagyságod méltóságos levele azt tartja, hogy szolgáimot se személyekben, se javokban meg nem háborítja, ne tartóztassa ezt is nagyságod, alázatosan kérem szívemnek nagy fájdalmával, hanem hozzám visszajövetelében módot tanálni méltóztassék. [Válasz:] Mikor őkegyelméhez kegyelmességünket mutattuk volna, az trombitást ott nem értettük, és nem is értjük. Fuló Miklós főember szolgám az nagyságodhoz való hűsége miatt Szendrőben rabságot szenvedett, és onnét különben ki nem bocsáttatott, hanem erős hit és obligatoria levelére, hogy vagy hogy Vécsey Sándor uram, az ki az nagyságod rabja, szabadulásában fáradozik, és ki is szerzi, vagy hogy kétezer tallért ad, vagy hogy viszont előtti rabságára személye szerént visszamegyen. Most azért valóban szorgalmazzák, és jószágát is fenyegetik. Mit kellessék eziránt is cselekednem, hogy nyavalyás szabadulhatna, és kárt ne valljon, nagyságod kegyelmes resolutióját várom. [Válasz:] Fuló uram ha az mi hűségünk mellett vötte volna azt fel, nyilván személyünk mellett többször forgolódott volna, és mi is láttuk volna, sőt ott is szolgált volna. Más az, az kit kívánnak érte, azt mi már másért ígírtük. Megnevezett jámbor szolgám Fuló Miklós rabságát hogy értettem, még akkor küldtem volt egy Lénárt János nevű jobbágyomat, hogy értekezzék élte vagy holta felől. Útjában elfogattatott, és Kassán három rendbeli szenvedett kínja és vallatása után most is csak azt várná, ha vétkes, hogy megölettetnék, de mivel nem annak találtatik, sanyarú rabságából szabadulást várna. Igaz informatióra bocsátotta volt nagyságod, Kun György uramnak meg is küldtem az supplicatióra írt nagyságod resolutióját, de nem tudom, mint informáltattatott nagyságod. Én alázatos kérésem csak az, hogy nagyságod eddig való rabságának [!] elégednék meg. Az fegyver és tűz az mit meghagyott, nagyságod szolgálatja és itt létem azt küldeti [!] és fogyattat. Betegségét úgymint szegénységét senki nem tagadhatja. Nagyságodat kérem, méltóztassék hazabocsátani. Várok nagyságodtól kegyelmes választot. [Válasz:] Valamikor őkegyelme reáküld, mindjárt törvínt szolgáltatnak felőle, és ha vét kes lészen, és az törvény vagy megszabadítja, vagy megsententiázza, eljárnak benne tisztviselőink. 2. martii Bartphae. Gróf Forgách Zsigmond
