Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
III. Forrásközlések
EGY FELSŐ-MAGYARORSZÁGI KATOLIKUS FŐÚR PENGEÉLEN 329 való jószágomba kelletett mind magam, mind szolgáim lovait helyheztetni. Ezen mentségemet, hogy mindjárást nem indulhatok, urunk őnagyságának is kelleték megírnom, kegyelmedet azért szeretettel kérem, ezen levelemet őnagysága után küldje sietséggel, mivel továbbá való parancsolatját is várom őnagyságának, hogy ahhoz képest tudjam indulásomat elrendelni. Ezeknek utána etc. 17. 1644. december 21., ónodi 201 vár. I. Rákóczi György Forgách Zsigmondnak (eredeti) Georgius Rakoczy, Dei gratia princeps Transylvaniae, partium regni Hungariae dominus et Siculorum comes Illustris et magnifice comes, fidelis nobis dilecte, salutem et gratiam nostram! Szalánc várábúl 16. die praesentis nekünk íratott kegyelmed levelét vévén, eddig udvarunkban el nem jövetele felől való mentségét megértettük. Mivel azért az dolog is, melyért jelenléte kívántatnék kegyelmednek, késedelmet nem kíván. Kegyelmednek kegyelmesen parancsoljuk, ne késedelmezzék, hanem hova hamarébb siessen udvarunkban jőni.202 Eidem de coetero gratiose propensi manemus. Datum in arce nostra Onodiensi, die 21. mensis decembris anno domini 1644. Georgius Rakocy manu propria [Címzés] Illustri et magnifico domino comiti Sigismundo Forgacz de Ghimes, comitatuum Borsodiensis et de Zabolcz supremo comiti etc. fideli nobis syncere dilecto 18. 1645. január 24., Szalánc. Forgách Zsigmond I. Rákóczi Györgynek (egykorú másolat) Kegyelmes uram! Nagyságodat mint kegyelmes uramot kelleték megtalálnom. Tudván azt nagyságod, hogy nagyságoddal megegyezvén, religiómnak szabados exercitiumát, és Sebest203 a’ szegény 201 Ónod, vár és mezőváros Borsod vármegyében. 202 Szerencsés módon éppen erről a szituációról és levélváltásról szól egy, a Rákóczi család iratai közt fennmaradt másik levél: 1644. december 23., Kassa. Reőthy Orbán I. Rákóczi Györgynek. „Nagyságod írja, hogy Forgách Zsigmondnak más levelében is parancsolt nagyságodhoz való meneteli felől, de én azt az levelet nem láttam, hanem ha másunnét vitték volna oda, Mindazonáltal én mindjárt írtam Forgách uramnak, más rendbeli praetextusok között arrúl is, hogy nagyságodhoz való menetelit ne múlassa el, tudván, hogy nagyságod nem kicsiny jóra való hasznos dolgokról akar vele beszélleni. Tudom, válaszom jű mind egyik, mind másik dologra. Emberséges katonaembert küldöttem oda, meghagyván neki, hogy sietne, s füle legyen, és ha az kapun be nem bocsátanák az levelet, megkérdjék okát, mi lehet, hogy be nem bocsátják, kik innét vagy az nagyságod levelét vagy az enyémet odaviszik, holott az ő szolgái inkább minden nap jü nnek s mennek ide, és azokot senki meg nem tartóztatja. Innét megválik most, mint járnak, de bezzeg én nem magyarázhatom jóra, bezzeg ha nagyságod ezelőtt való dispositióját meg nem változtatja vala, nem volna most semmi baj vele, s az itt benn való emberek is bizony letűrötték volna fejeket.” MNL OL E 190. 15. d. No. 3310. 203 Sebes (ma: Nižná/Vyšná Šebastová, Szlovákia), Sáros megyei falu (jelenleg közigazgatási tekintetben Eperjes egyik északkeleti városrésze). A ma is álló alsósebesi kastélyból igazgatták Forgách Zsigmond környékbeli birtokait. Ifj. Forgách Zsigmond özvegy édesanyja, Pálffy Katalin 1634-ben Alsósebesen obszerváns ferences kolostort alapított, amely 1636-ra el is készült. A Sáros megyei rekatolizáció/katolikus reform egyik hídfőállásának számító kolostort I. Rákóczi György erdélyi fejedelem katonái 1644. június 21–22-én – a visszavonuló császári hadak üldözése közben – megtámadták és kifosztották. KARÁCSONYI (1922–1924), I, 448; 457–458; II, 147–150.
