Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
III. Forrásközlések
EGY FELSŐ-MAGYARORSZÁGI KATOLIKUS FŐÚR PENGEÉLEN 325 tosan, hogy Kassán megfogatott emberemet méltóztatnék kibocsátani, mivel három rendbeli rettenetes kívánja178 [!] után is ártatlannak találtatott, és az mely gyilkossággal is vádoltatott, abból is elegendőképpen magát kimentette. Házaimtól elvétetett fegyverimet és puskáimot, melyek mind egyig Patakon és Makovicán megvannak, nagyságod első kegyelmes levelében, midőn jószágomat cum omnibus pertinentiis restituálni parancsolja, azokot is reméllettem, hogy kezemhez assignálják, de nagyságodnak újabb parancsolatjára várakozván, mind az pataki és mind makovicai tisztviselők megadását mind ekeddig halasztották. Kérem alázatosan nagyságodat, adattassa meg kevés fegyverimet! Boros Mihály és Trombitás Imre jámbor szolgáimnak kegyelmesen ajánlott szabadulását nagyságodnak ezelőtt is alázatosan megköszöntem. Kérem azért nagyságodat alázatosan, ne halassza tovább, és elégedjék meg eddig való rabságokkal, és kegyelmes ajánlása szerént méltóztassék kihozatni nyavalyásokat és elbocsátani! Tizennégy egész esztendőtűl fogvást erős reversalisára és obligatiójára adattatott Csáky László179 uramnak az atyámfia negyvenezer forintja készpénz, melynek terminusa, me lyen meg kellett volna fizetni, alkalmas ideje hogy eltölt, de magam ez mostani üdőben ittlétem miatt csak meg sem kérhettem őkegyelmétől. Az tornistyai180 jószág végett is 1646-tól haláláig biztosan fejedelmi tanácsos (TRÓCSÁNYI [1980], 34. Itt 1647. évi első adattal. Levéltári adatok az 1646. április 2. és 1656. november 5. közötti időszakból: MNL OL F 1. 24. köt. f. 167b. 28. köt. 96–97. 116–117. 593–594). 1646 és 1652 között a fejedelmi tábla elnöke (TRÓCSÁNYI [1980], 34. Itt 1647 és 1652 közötti működéssel. Megerősítő adatok 1646. április 2-ről és 1649. december 13-ról: MNL OL F 1. 24. köt. f. 167b. 28. köt. 116–117). 1649. december 13. és 1656. november 5. között szatmári főkapitányként szerepel (TRÓCSÁNYI [1980], 34. Itt 1651 és 1653 közötti említésekkel. P ÁLFFY [1997], 285: 1650 és 1657 között. Levéltári adatok: MNL OL F 1. 28. köt. 96–97. 116–117. 593–594. 29. köt. 741–742). 1649. január 28-án erdélyi bárói (magnificusi) rangemelést kap II. Rákóczi Györgytől (Genealógiai Füzetek, 1[1903], 65). A fejedelem 1652. március 7-én nevezi ki Közép-Szolnok vármegye főispánjává (MNL OL F 1. 28. köt. 569–571), és a tisztséget haláláig betölti. II. Rákóczi György 1657. évi lengyelországi hadjárata idején a három helytartó egyike. A családról lásd NAGY (1857–1868), X, 154–155; KEMPELEN (1911–1932), IX, 328 (mindkét helyen kevés adattal); személyéről lásd H ORN (2005), 242–243. 178 A szó valószínűleg szövegromlás eredménye. Az eredetiben talán: „kínzása”. 179 Csáky László (1605 k.–1654), 1631–1639-ig, illetve 1641–1648-ig pápai főkapitány; 1639–1654 között lévai főkapitány, 1645–1654-ig Zólyom vármegye főispánja, 1646 –1654-ig Komárom vármegye főispánja. 1649-től haláláig országbíró. 1629. február 5-én Batthyány Borbála nővé rét, Magdolnát vette feleségül, így Forgách Zsigmonddal később sógorságba került. Lásd MIKÓ– PÁLFFY (2005), 335–336; P APP (2011), 50–52; KOLTAI (2012), 91–92. A család genealógiájához: NAGY (1857–1868), III, 79; KEMPELEN (1911–1932), III, 46; P APP (2011), 16–17. 180 Tornistye/Turnicsa/Bántornya (ma: Turnišče, Szlovénia) mezőváros, Batthyány Borbála kis Zala megyei, muraközi uradalmának központja. Az 1505-től a Batthyány család birtokában lévő terület 1625-től Batthyány Ferenc özvegyének, Lobkowitz Poppel Évának (1585/1590– 1640) kezén volt, aki azt leányára, Batthyány Borbálára hagyta (KOLTAI [2012], 229). Bat thyány Borbála a felső-magyarországi lakóhelyétől messze eső uradalmat először Mikulich Tamás személynöknek próbálta elzálogosítani. Homonnai Drugeth János országbíró előtt valamilyen írásos megegyezés is született (18. századi tartalmi kivonatban: PFL Erdődy cs. 68. cs. 19. t. [elenchus]Litt. O. No. 66), ám Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak írott leveleiből kiderül, hogy az 1643-ban hosszan szervezett üzlet 1644 elején végleg zátonyra futott (MNL OL P 1314. No. 14736). 1644-ben végül a kastélyt és az uradalmat eladták Zrínyi Péternek (KOLTAI [2012], 145–146, 229; 542–543). A levélben említett kilencezer forint kintlévőség éppen a vételár.
