Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
III. Forrásközlések
308 SZABÓ ANDRÁS PÉTER faluját, Uport, tízasztagnyi learatott gabonával együtt.88 Rákóczi az atrocitásra reagálva Forgáchnak a tiszaszentmártoni uradalomban található gabonáját elvette és Tokajba vitette. A katolikus főúr várába egy kisebb királyi kontingenst is befogadott, sőt június közepén arra is kísérletet tett, hogy csatlakozzon a június 3. óta Kassát ostromló, Johann Götz generális és Esterházy Miklós nádor vezette királyi hadhoz, ám ahogy azt Kemény János önéletírásából tudjuk, az erdélyi seregvezér rajtaütése a tervet meghiúsította.89 A kimerült királyi hadsereg néhány nappal később, június 17–18-án kénytelen volt felhagyni a lanyha ostrommal, és megkezdte a visszavonulást,90 Forgách Zsigmond pedig az újabb erdélyi támadás küszöbén magára maradt. Ennek ellenére állítólag megkísérelte feltartóztatni az Esterházyt üldöző fejedelmi sereg egy részét.91 Annyi bizonyos, hogy hamarosan megkezdődött Szalánc szabályos ostroma, amely az egyenlőtlen erőviszonyok miatt július 1-jén a vár feladásával és Forgách birtokainak nagyfokú pusztulásával végződött.92 (Rákóczi állítólag elfogatta a tárgyalásra kimerészkedő várurat.) For gách Zsigmond valószínűleg július 3-án, Sároson adott hitlevelet a fejedelemnek, amelyben teljes semlegességet ígért.93 A főúr úgy érezte, hogy a nádor korábbi ígéreteit megszegve cserbenhagyta őt, és egyértelműen Esterházyt hibáztatta a katonai kudarcért. Július 13-án a romos sebesi kastélyból így írt erről bátyjának: „Elsőbe minden jószágom porrá tétetett, azután az várat reám szállották, öt hétig körülette lévén az had, mind az őfelsége nálam levő vitézekkel elhagyattattam, 88 1644. június 10., pácini tábor; 1644. június 17., Sárospatak. I. Rákóczi György Lorántffy Zsuzsan nának. MHHD XXIV, 173, 179–180. 89 „Elébb menvén azért beállék másnap egy völgyben az erdő alatt, mely szinte Szaláncig tart, ritkás fák közé. Azonban tehát Forgách Zsigmond egy cseh gróf sógorával indult Szaláncból, hogy az táborra menne Kassához, kik meglátván és magokat az erdőben megvonván, néhány lovas kiereszkedék, kiknek meglátására Boros László nevű hadnagyot küldék, magam is csak harmadmagammal ballagván arrafelé. Azonban puskák roppanását hallám, s hát arccal hozza az ló reám Borost, megsebesedvén válla hegyiben, s nem bírván lovával. Melyre is felülteték ugyan valahány sereget, és megűzetém az ellenséget, de vőm eszembe, hogy az gyalogja az erdőben van, ahhoz képest lévén két compánia puskás vélem, azokat leszállítván, elveretém őket Szaláncra, de azonban láték messzére két lovasokat, kiket üzeték, de elszaladának, s hát ezek által izenték meg az táborra, hogy Kassa segétésére érkeztem volna.” KEMÉNY (1980), 220–221. 90 CSEH-SZOMBATHY (1956–1957), I, 75. 91 Forgách József kivonatol a szalánci vár történetében egy Forgách Ádámnak címzett, a Forgáchok családi levéltárában fennmaradt, kelet nélküli jelentést, amelyben az ismeretlen levélíró beszámol a szalánci ostrom körüli eseményekről (FORGÁCH [1906], 15–18). Bár a levél eredetijére nem sikerült rábukkannunk, valószínűleg hiteles. (Bártfai Szabó László a jelentést tévesen Forgách Ádámnak tulajdonítja: B ÁRTFAI SZABÓ [1910], 404–405.) Itt szerepel az a máshol nem található információ, hogy Forgách Zsigmond 500 katonájával megkísérelte volna feltartóztatni a fejedelmi hadat, illetve az az értesülés, hogy Rákóczi György adott szavát megszegve fogatta el a tárgyalásra a falak mögül kimerészkedő Forgách Zsigmondot. 92 A vár feladásának (nem teljesen precíz) időpontja az erdélyi Bánfi György naplójából ismert: 1644. július 1. „Mentem vásárlásért Eperjesre. Az nap érkezett Forgách Zsigmond, urunknak meghódolván, de sub honesta custodia volt.” (ETA IV, 125.) Forgách Zsigmond Szaláncról fél nap alatt odaérhetett Eperjesre. 93 BÁRTFAI SZABÓ (1910), 404.
