Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
III. Forrásközlések
EGY FELSŐ-MAGYARORSZÁGI KATOLIKUS FŐÚR PENGEÉLEN 303 jén Zsigmond bátyját, az addig szécsényi kapitányként szolgáló Forgách Ádámot ültette a kassai generálisi székbe.61 A döntés következtében az a sajátos helyzet állt elő, hogy a felső-magyarországi birtokokkal egyáltalán nem rendelkező Ádám csak öccse szalánci jószágán húzhatta meg magát, ha Kassáról rövid időre el akart szabadulni.62 Alighanem maga a király is tisztában volt a szituációval, és miután 1644 elején Pálffy István az érsekújvári főkapitányi tisztről lemondott, 1644. február 8-án III. Ferdinánd arról értesítette Forgách Ádámot, hogy nagybátyjának, Pálffy Istvánnak megüresedett helyére kívánja áthelyezni.63 (Erre azonban a kö rülmények kedvezőtlen alakulása folytán csak 1645 tavaszán került sor.) Arról természetesen szó sem volt, hogy III. Ferdinánd katonai téren ne tartott volna igényt a másik Forgách-fiú, Zsigmond szolgálataira. Már Esterházy Miklós 1643. februári cenzúrájában is szerepelt a felvetés, hogy a fiatal arisztokratát az agg briberi Melith Péter esetleges lemondása után érdemes lenne kinevezni szatmári főkapitánynak.64 A nádor valójában nyitott kapukat döngetett, Pálffy Pál és a Szepesi Kamara már január végén megírta Zsigmondnak, hogy a király egy 1643. január 23-i rendeletével, előzetes egyeztetés nélkül, kinevezte őt a tisztségre.65 Mivel a szatmári vár elsődleges feladata éppen Erdély szemmel tartása volt, irányítása sok szempontból éppen Forgách Zsigmondhoz illő feladat lett volna. A fiatal főúr azonban húzódozott, ellenvetései világosan kiolvashatók mind leveleiből, mind abból az instrukcióból, amelyet Bécsbe küldött emberének, Váradi 61 SZABÓ (2010), 303. Forgách Ádám 1643. június 1-jén kelt főkapitányi instrukciója és kinevezése: MNL OL P 287. Series I. Fasc. A. No. 119–120. Bártfai Szabó László szerint Forgách Ádám már 1642. október 21-én kérelmezte a királytól, hogy nevezze ki a kevéssel korábban megürült felső-magyarországi főkapitányi posztra, ám ekkor Nyáry István még élt. A dátum tehát semmiképpen sem lehet helyes. B ÁRTFAI SZABÓ (2010), 396–397. 62 1643. december 22., Szalánc. Forgách Zsigmond Batthyány Ádámnak. „Generalis uram itt vagyon nálam Szaláncon.” (MNL OL P 1314. No. 14733.) Forgách Ádám 1643. december 29-én Szaláncból írt levelet Abaúj vármegyének. KORPONAY (1878), 430. 63 MNL OL P 1883. 1. cs. 1. t. f. 25–26. III. Ferdinánd 1644. február 1-én kelt, engedelmességre intő levelei a bányavidéki várak kapitányainak, Forgách Ádám főkapitányi kinevezése kapcsán: MNL OL E 190. 15. d. No. 3397–3408. (Úgy tűnik, hogy a fejedelem hadai az egész csomagot elfogták: egyetlen levél sem érkezett meg a címzetthez.) 64 „...id tamen ad servitium vestrae maiestatis, bonique publici, experiantiamque et promotionem dicti domini comitis optimum censerem, si, moderno capitaneo Zathmariensi jam adulto et valetudinario existente, capitaneatus Zathmariensis, huic paulo post conferretur, cum modernus defacto valedicat.” H AJNAL (1930), 403. 65 1643. február 15., Tiszaszentmárton. Forgách Zsigmond Lippay Györgynek. „Ezen állapat felől nagyságodnak azt írhatom, hogy három rendbeli levelét vettem bátyám uramnak, Pálffy Pál uramnak, melybe írja őkegyelme, hogy 23. januarii bocsátott légyen ki egy decretumot őfelsége, melybe engemet pro supremo capitaneo Szatmariensi declarált. Mi tagadás, nagyságos uram, ezen állapat felől soha semmit sem gondolkodván, csudásnak tetszik.” MNL OL P 1314. No. 14722. (mellékletként); 1643. február 20., Tiszaszentmárton. Forgách Zsigmond Esterházy Miklósnak. „Mind bátyám uram, Pálffy Pál uram, mind az Kassai Kamora írja, hogy sub dato 23. januarii jött volna ki egy decretum őfelségétől, hogy engem szakmári főkapitánynak declarált.” MNL OL P 123. 1. cs. I/a. Forgách Zsigmond/No. 3.
