Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
III. Forrásközlések
EGY FELSŐ-MAGYARORSZÁGI KATOLIKUS FŐÚR PENGEÉLEN 297 bátyjához hasonlóan Kassán, ahol apja 1609 és 1618 között felső-magyarországi főkapitányként működött. 26 Végül a különös tévedések sorát egy kora újkori hibával is kiegészíthetjük: Forgách Zsigmond portréja szerepel Elias Wideman 1652-ben megjelent, magyar főurakat felvonultató metszetgyűjteményében, azonban valamely fatális véletlen folytán a köriratba és a kép alá Zsigmond távoli rokonának, Forgách Ferenc barsi főispánnak (†1647) tisztsége és halálozási évszáma csúszott be.27 Ha az utóbbi személy nem szerepelne egy „saját” ábrázolással is a magyar arisztokráciának ezen a nagy tablóján, még azt is gondolhatnánk, hogy a kép nem Forgách (III.) Zsigmondot ábrázolja. Forgách (III.) Zsigmond igen előkelő felmenőkkel és rokonsággal rendelkezett. Apja, Forgách (II.) Zsigmond (1565–1621) országbíró (1606–1608, 1610–1618), tárnokmester (1608–1610), felső-magyarországi főkapitány (1609–1618), majd élete végén néhány évig (1618–1621) Magyarország nádora volt.28 Losonczi An nával (†1596) kötött első házassága, és a Losonczi-birtokokra nyert inskripció (1595),29 illetve örökös adományok (1601 és 1604) 30 révén pedig új uradalmak egész sorát szerezte meg családjának. Fényes karrierjéhez nyilvánvalóan az is nagymértékben hozzájárult, hogy testvérének, Forgách Ferenc nyitrai püspöknek (későbbi esztergomi érseknek) hatására, Alfonso Carillo jezsuita provinciális személyes térítőmunkája nyomán 1604-ben katolizált.31 Ádám és Zsigmond édes anyja, Pálffy Katalin Győr híres visszafoglalójának, a kitűnő udvari kapcsolatokkal rendelkező Pálffy (II.) Miklós (1552–1600) dunáninneni és bányavidéki főkapi-26 Mivel a levélben Forgách Zsigmond Thurzó György gratuláló szavaira reagál, amelyek nyilván a főkapitánynak az örömhírt közlő levelére válaszul születtek, a levélnek egyszer oda, egyszer vissza meg kellett járnia a kettejük közötti távolságot. Ugyan (külön kutatás nélkül) nem tudjuk megmondani, hogy Thurzó György ezekben a napokban hol tartózkodott, de egyheti távolságnál aligha messzebb. A levélnek a keresztelő sietős megtartására vonatkozó kitétele pedig arra utal, hogy nem sokkal korábban született. (A gyermekhalálozások gyakorisága miatt a korszakban amúgy sem volt jellemző, hogy a keresztelőt sokáig halasztották volna.) 27 WIDEMAN (2004), tábla oldalszám nélkül. – Wideman metszetsorozatáról Rózsa György írt tanulmányt, amelyben leírta a Hans Christoph (III.) Puchheim (1575–1657) komáromi főkapitány (1639–1651), az Udvari Haditanács alelnöke (1651–1657) által finanszírozott három, egymással összefüggő portrékötet, köztük az 1652. évi, kifejezetten a Magyar Királyságra koncentráló könyv magyar vonatkozású metszeteit (RÓZSA [2006], 270). A szerző azonban a köriratokban szereplő információk lehetséges forrásaival és pontosságával nem foglalkozott. Érdemes megjegyezni, hogy a vállalkozás mecénása, Hans Christoph Puchheim Pálffy Istvánnak sógora volt, tehát Forgách (III.) Zsigmonddal is rokonságban állt. 28 FALLENBÜCHL (1988), 126; P ÁLFFY (1997), 273. 29 1595. július 3., Prága. I. Rudolf gimesi és gácsi Forgách Zsigmondnak, Nógrád vármegye főispánjának inskribálja a néhai Losonczi István és Antal minden jószágát. MNL OL A 57. 5. köt. 141–143. Kiadása: B ÁRTFAI SZABÓ (1910), 721–724. 30 1601. június 7., Prága. I. Rudolf – donatio mixta. (MNL OL A 57. 5. köt. 441–443.) 1604. április 7. Prága. I. Rudolf – donatio pura. (MNL OL A 57. 5. köt. 702–704.) 31 Forgách (II.) Zsigmond katolizálásáról lásd TUSOR (2011).
