Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
III. Forrásközlések
292 SZABÓ ANDRÁS PÉTER A napjainkban az „Erdődy család vépi levéltára” néven említett iratanyag 69 csomóból és 8 tékából áll, és összesen 9,5 iratfolyómétert tesz ki, tehát magyar viszonylatban közepes méretű családi levéltárnak nevezhető. Az egykor Monyorókeréken őrzött és a 18. század végén rendezett régi iratanyag azonban csak az első 29 (illetve két segédlettel együtt 31) raktári egységet foglalja el. A levéltár második fele döntően 19–20. századi iratokat tartalmaz, és az sem egészen egyértelmű, hogy mekkora része származik a monyorókeréki archívumból. Pusztán az 57. csomóban őrzött személyi iratok között találunk nagyobb számban kora újkori dokumentumokat is. Feltételezhető, hogy a 32–69. csomó laza tematikus rendszere a Vas megyei levéltárosok munkája. Nagy valószínűséggel a levéltárnak ebben a felében is találhatók azonban olyan iratok, amelyek a monyorókeréki anyagban voltak, csak az eredeti rendből kihullottak, vagy onnan kiemelésre kerültek. A régi monyorókeréki levéltár jelenlegi ismereteink szerint 31 ladulára, azon belül pedig folyamatos számozással 99 fasciculusra és összesen 4654 numerusra oszlott, kifejezett tematikus és kronológiai rend nélkül. Egy-egy numerus a kor levéltári gyakorlata szerint egyetlen iratot vagy akár egy kisebb köteget is jelenthetett. A teljes anyaghoz a rendezéssel párhuzamosan valószínűleg egy elenchus (rövid tartalmi kivonatokat tartalmazó jegyzék) is készült, ez azonban sajnos nem maradt fenn, csak egy család- és helyneveket, kisebb részben tárgyszavakat tartalmazó, 19. század eleji vaskos mutatókötet (30. kötet), illetve egy horvátországi birtokokról készített, elenchus jellegű összeállítás (31. kötet). A II. világháborús sérülések után az állami levéltárosok, ahol lehetett, nagyon helyesen a régi rendet igyekeztek helyreállítani. Mint azt említettük, az eredeti állapothoz képest kisebb-nagyobb hiányokat mutató iratanyag jelenleg 29 vaskos csomót tesz ki. Az újrarendezés szakaszosságát mutatja, hogy az első 26 raktári egységen végigfut a 99 fasciculus, majd a 27–29. csomóban a később előkerült maradékkal szembesülünk, szintén az eredeti jelzetek rendjében. A régi anyag kutatásának egyetlen segédlete jelenleg a fent említett 19. század eleji indexkötet, illetve az a darabszintű kéziratos jegyzék, amelyet az utóbbi évtizedben a levéltáros gyakornokok az első 64 fasciculus anyagához (No. 2951-ig) készítettek, ez azonban általában csak a keletet és az iratkibocsátó nevét tartalmazza, és helyenként nagyobb hiányokat is mutat. 4 E sorok írója 2014. március 3. és 6. között kutatott a Pannonhalmi Főapátsági Levéltárban és Könyvtárban azzal a céllal, hogy az MTA BTK Történettudományi Intézet „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportja számára forrásokat gyűjtsön a kora újkori magyar királykoronázásokról és a vele összefüggő kérdésekről. A vizs-4 Például teljesen hiányzik a 28–40. fasciculus (No. 1465–2018) jegyzéke.
